3. A költségek rövid távon
A rövid távú költségek – ahogyan azt láttuk – nem feltétlenül a minimális költség mentén alakulnak. Csak ritka kivétel az, ha egy vállalat rövid távon éppen annyit termel, ami az adott kapacitás minimális költségeit jelenti. Persze rövid távon is fontos a költségek minimalizálása, de itt már a bevétel is korlátozó szerepet játszik.
A rövid távú költség-függvényt nem csak az isoquantok segítségével vezethetjük le, hanem a rövid távú (parciális) termelési függvényt is felhasználhatjuk erre a célra.
A termeléssel foglalkozó tanulmányi egységben az 50. ábrán bemutattunk egy általános alakú parciális függvényt, ha ennek meghatározzuk az egyes pontjaihoz tartozó ráfordításokat, akkor megszerkeszthetünk egy rövid távú költségfüggvény-sorozatot. Az egyes termelési szintekhez alkalmazott munkamennyiségek ráfordításai alapján megkapjuk a változóköltség-függvényt, ha ehhez rendre hozzáadjuk a tőkeráfordításból fakadó állandó költséget, akkor megkapjuk az összköltség-függvényt.
A hosszú távú költség-elemzés során gazdaságilag azt a megoldást neveztük optimálisnak, amelyik adott termelési mennyiséget minimális költséggel állítja elő. ezt az elvet – közvetve – felhasználhatjuk rövid távon is. Érdemes megkeresni azt a termelési mennyiséget, ahol az egységnyi kibocsátásra jutó költség minimális. Ehhez meg kell vizsgálnunk az átlagköltség és az átlagos változó költség alakulását is.
A termékegységre jutó költségeket rendre kiszámíthatjuk a termelés összesített költségeiből, és ezeket ábrázolva láthatjuk alakulásuk tendenciáját.
A függvények alakját és a közöttük levő kapcsolat további jellegzetességeit az úgynevezett határköltség segítségével tárhatjuk fel.
A határköltség pontosan kijelöli a változóköltség-függvény jellegzetes pontjait.
A határköltség ugyanakkor meghatározott kapcsolatban van az átlagos változó és az átlagköltség függvényekkel.
