A határköltségfüggvény a termelés különböző értékeihez rendeli hozzá az összköltségváltozás értékeit. A határköltségfüggvény az összköltségfüggvény (vagy a változóköltség-függvény) deriváltfüggvénye.

(75)

A határköltség mindaddig csökken, amíg a változóköltség-függvény el nem éri az inflexiós pontját. Az inflexiós pontban a határköltségfüggvénynek minimuma van. Ennél nagyobb termelés esetén a határköltség növekszik.

Mi határozza meg a határköltség alakulását? A változó tényező alkalmazásához szükséges kiadások változása. Legyen ez a változó tényező a munka. A vállalat számára egy-egy egységnyi munka ára feltevéseink szerint állandó. Ha a vállalat növeli egy egységgel az alkalmazott létszámot, akkor a költségei mindig az egységnyi munkabérével fognak növekedni. Jelöljük ezt az időegységnyi bért p_L-lel. Egységnyi termelésnövekedés a hozzá szükséges többletmunka összbérével, azaz: -lel nő. Illesszük be ezt az összefüggést a határköltség már ismert egyenletébe!

(76)

A 76. képlet összefüggés tehát azt mutatja, hogy egyetlen változó tényező esetén a határköltségfüggvény a határtermékfüggvény inverzének és a változó tényező árának a szorzatfüggvénye. Mivel a változó tényező ára konstans, ezért a határköltség-függvény nevezetes pontjai ugyanott helyezkednek el, mint a határtermékfüggvény inverzfüggvényéi. A munka csökkenő határterméke azt jelenti, hogy egyre több munkára van szükség a termelés egységnyi növeléséhez, ami pedig növekvő határköltséget eredményez. A növekvő határtermék pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb munkára van szükség a termelés azonos mennyiségű növeléséhez, ami csökkenő határköltséget eredményez. A munka határtermék-függvényének maximumában lévő termelési mennyiségnél van a határköltség-függvény minimuma.