Vissza Tovább

4. A határköltség és a vállalati kínálat

A rövid távú vállalati költség-elemzés alapján csak úgy lehet kiválasztani az optimális termelési mennyiséget, ha a ráfordításokat egybevetjük a bevétellel. Ha a bevétel nagyobb, mint a költség, akkor érdemes megtermelni az adott termékmennyiséget. A rövid távú költség-elemzés az esetek többségében nem terjed ki a termelési függvény teljes tartományára. A kérdés rendszerint a következőképpen merül fel: érdemes-e egy (vagy néhány) egységgel növelni a termelést? A termelés növekedésének hatására növekszik a költség és a bevétel is. Ha a költségnövekedés nagysága kisebb, mint a bevétel-növekedés, akkor érdemes megvalósítani a termelés növelését. Vagyis a bevétel-növekedést a határköltséggel kell egybevetni. Ha a bevétel nagyobb összeggel nő, mint a költség, akkor nő a vállalat profitja. A gazdasági optimum mércéje rövid távon a költségváltozás (határköltség) és a bevételváltozás (határbevétel) aránya, vagyis a profit alakulása.

Még egyértelműbbé válik a költség-minimalizálás alárendelt szerepe, ha a tipikusnak tekinthető parciális termelési függvényből adódó költségfüggvényeket is megvizsgáljuk.

Állandó skálahozadék esetén a parciális termelési függvény csökkenő meredekségű, így a változóköltség-függvény mindvégig növekvő meredekségű.
82. ábra
Egy ilyen összköltség-függvény esetén a határköltség mindvégig nő, az átlagos változó költségnek sincs csökkenő szakasza. Egyedül az átlagköltség-függvény lesz U alakú, mivel az átlagos állandó költség monoton csökkenése egy darabig ellensúlyozza az átlagos változó költség növekedését.
83. ábra
Ezeknél a függvényeknél csak egyetlen minimum van.

Tegyük fel, hogy a vállalat ezt a termelési mennyiséget választja ki, de a termék egységára nagyobb, mint az átlag-költség minimális nagysága. Ebben az esetben a vállalatnak érdemes tovább növelni a kibocsátást – feltéve persze, hogy el tudja adni a többletet -, mert egy újabb egység termelésével a bevétel növekedése meghaladja a határköltséget. A termelést mindaddig érdemes növelni, amíg a határköltség azonos nem lesz az árral.
84. ábra
Mintafeladat
Az összefüggést matematikai eszközökkel is bizonyíthatjuk.
A profit a bevétel és a költség különbsége. Ezért a maximális profitot biztosító termelés meghatározása érdekében a bevételek alakulását is meg kell vizsgálnunk.

Az összbevétel adott ár és értékesítési mennyiség esetén konstans, de az eladott mennyiség és a piaci ár egyaránt változhat. Az összbevétel tehát általában nem egyetlen érték, hanem egy függvény.

Az összbevételi függvény az eladott mennyiségtől és a piaci ártól függ.

Képletben: , ahol P és Q egyaránt változhat.

Ha a piaci ár nem változik a vállalat értékesítésének növekedésével, akkor az összbevétel folyamatosan növekszik. Az eladott mennyiség változása csak akkor hat az árra, ha az eladás hatással van a piaci kereslet–kínálat arányára.
Egy vállalat annak mértékében képes hatni az árakra, amilyen mértékben uralja az adott termék piacát. Ha egyedüli eladó, akkor a kínálat illetve az eladás változtatásával kénytelen változtatni az árat is, hiszen a vevők nagyobb mennyiséget csak alacsonyabb áron hajlandóak megvenni. Ha viszont a vállalat sok száz hasonló termelővel együtt kínálja áruját, akkor eladásainak változása nem, vagy alig hat a piaci árra. Egy kismennyiségű eladás-változás azonban még a nagyvállalatok esetében sem eredményez árváltozást, hiszen egy szűk tartományban a kereslet végtelenül rugalmas. Ezért feltételezhetjük, hogy ilyen esetben minden vállalat adottnak tekintheti a piaci árat. Így az összbevétel csak az eladott mennyiségtől függ.

Ennek ismeretében levezethetjük a maximális profitot biztosító kibocsátás jellemzőjét.

A profit nagyságát ebben az esetben a következőképpen határozhatjuk meg az általános alakú költségfüggvények grafikus képe alapján:
Eddig hallgatólagosan azt feltételeztük, hogy a piaci ár magasabb, mint az átlagköltség minimuma. Semmi garancia sincs azonban erre. Ezért most azt fogjuk bemutatni, milyen következményekkel jár, ha az ár kisebb, mint az átlagköltség minimuma; majd megkeressük azt a minimális árat, ami a vállalat piacra lépésének illetve piacon maradásának határát szabja meg!

Vissza Tovább