|
A fogyasztó az a gazdasági szereplő, akinek célja saját szükségleteinek kielégítése. A fogyasztás gazdasági egysége a háztartás.
A szükséglet valamely jószág megszerzése, vagy elfogyasztása iránti vágy, hiányérzet, amely cselekvésre késztet, és a fogyasztás révén kielégítést nyer. A fogyasztással a szükséglet hosszabb-rövidebb ideig megszűnik, vagy intenzitása csökken.
Hasznosnak tekintünk közgazdasági értelemben minden olyan jószágot, vagy jószágkombinációt, amely képes a társadalom valamely tagjának szükségletét kielégíteni.
A preferencia valamely megoldás (jószág, esemény, termelési kombináció) előnyben részesítése más megoldásokkal szemben.
A preferenciarendszer a lehetőségek, megoldások sorbarendezése azok egyéni értékelése alapján.
Bármely lehetőség kiválasztásának alternatív költsége azon lehetőség hasznossága, amelyről lemondtunk az adott megoldás kiválasztása érdekében.
Egy jószágkosár két vagy több termék vagy szolgáltatás mennyiségének tetszőleges kombinációja.
Jószágtérnek nevezzük két vagy több jószág összes lehetséges kombinációját.
Egy közömbösségi görbe a fogyasztói kosarak minden olyan kombinációja, amely azonos szükségletkielégítési szintet (azonos hasznosságot) biztosít a fogyasztó számára.
A közömbösségi térkép az adott jószágtérben elhelyezkedő közömbösségi görbék összessége.
A helyettesítés határrátája megmutatja, hogy a mennyiségében növekvő termék (x) egy egységéért mennyit hajlandó feláldozni a fogyasztó a másik termékből (y-ból) a szükségletkielégítés mértékének változatlanságához. Jele: MRS (Marginal Rate of Substitutions).
Egy termék határhaszna kifejezi, mennyivel változik a szükségletkielégítés foka (az összhaszon), ha az adott termék fogyasztását egy egységgel növeljük. Jele: MU (Marginal Utility).
A költségvetési halmaz azon jószágkombinációk összessége, amelyeket a fogyasztó az adott időszak jövedelméből az érvényes árak mellett meg tud vásárolni.
A költségvetési korlát azon jószágkombinációk összessége, amelyeket a fogyasztó jövedelmének teljes elköltésével tud megvásárolni adott árak mellett.
Egy haszonmaximalizáló fogyasztó azt a jószágkombinációt választja, amelyben adott jövedelem mellett a legmagasabb szükségletkielégítést éri el. Ekkor a jövedelem- és árkorlátokat kifejező költségvetési egyenes érint egy közömbösségi görbét. Az optimális választás esetén a helyettesítés határrátája éppen megegyezik az árak arányával.
Gossen II. törvénye kimondja, hogy a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utoljára kiadott pénzegység minden termék esetében azonos összhaszonnövekményt eredményez. Másképpen: a pénz határhaszna minden termék fogyasztásában azonos.
Az egyéni kereslet kifejezi, hogy egy fogyasztó - saját preferenciarendszere, jövedelme és adott piaci árak mellett - milyen mennyiséget hajlandó vásárolni az adott termékből.
A piaci kereslet az adott termékből az összes fogyasztó által vásárolni kívánt mennyiség, az egyéni keresletek összessége.
A jövedelem-fogyasztási görbe a különböző jövedelmekhez tartozó optimális jószágkombinációk halmaza. Jele: ICC (Income Consumption Curve)
Az Engel-görbe kifejezi, hogy a fogyasztó mekkora mennyiséget kíván vásárolni az adott termékből különböző jövedelem és változatlan árak mellett.
Normál jószágnak nevezzük azt a jószágot, amelynek keresett mennyisége a fogyasztó jövedelmének növekedésével nő.
Alacsonyabbrendű (inferior) javaknak nevezzük azokat a javakat, amelyekből a fogyasztó által keresett mennyiség csökken a jövedelem növekedésével, ha jövedelmük meghalad egy bizonyos szintet.
Magasabbrendű (szuperior) javak azok, amelyekből a keresett mennyiség erőteljesen növekszik a jövedelem növekedésével, részarányuk a fogyasztáson belül ekkor megnövekszik.
A rugalmasság két egymással függvényszerű kapcsolatban levő tényező közötti kapcsolat jellemzésére alkalmas; megmutatja, hogy az egyik tényező 1 százalékos változása hány százalékos változást idéz elő a másik tényezőben. A rugalmasság két százalékos változás aránya.
A kereslet jövedelemrugalmassága megmutatja, hogy a jövedelem 1 százalékos változása hány százalékkal változatja meg a keresett mennyiséget.
Az ár-fogyasztási görbe (PCC - Price Consumption Curve) azon optimális kombinációk összessége, amelyeket az egyik termék különböző árai mellett választ a fogyasztó, miközben a másik termék ára és a fogyasztó jövedelme változatlan.
A kereslet árrugalmassága megmutatja, hány százalékkal változik a keresett mennyiség, ha a termék ára 1 százalékkal változik.
Az árváltozás kereszthatása megmutatja, hogyan változik egy adott termék kereslete egy másik termék árváltozásának hatására.
A kereslet keresztárrugalmassága megmutatja, hogy egy adott termék árának egy százalékos változtatása - ceteris paribus - hány százalékkal változtatja meg egy másik jószág keresett mennyiségét.
Az árváltozás helyettesítési hatása azt a fogyasztásváltozást jelenti, amelyet adott termék árának változása idéz elő, változatlan reáljövedelem mellett.
Az árváltozás jövedelmi hatása azt a fogyasztásváltozást jelenti, amit az árváltozás miatti reáljövedelem-változás vált ki.
Azon inferior javakat, amelyeknél az árváltozás jövedelmi hatása felülmúlja a helyettesítési hatást, Giffen-javaknak nevezik.
Azon pénzösszegek különbsége, amelyet a fogyasztó maximálisan hajlandó lenne fizetni a termékért valamint ténylegesen fizetendő összeg különbsége a fogyasztói többlet.
A munkabér a fogyasztó szempontjából a szabadidő alternatív költsége, vagyis ára.
Az életminőség költségvetési egyenese a szabadidő és bérjavak azon kombinációi, amelyet a fogyasztó adott munkabér mellett megszerezhet.
Technikailag nem hatékony az a tényezőfelhasználás, amelyik az adott termékmennyiséget nem a lehető legkevesebb tényező-felhasználással állítja elő; vagyis találhatunk olyan termelési eljárást, amelyik az adott termékmennyiséget valamely tényezőből kevesebb felhasználásával is képes előállítani.
Technikailag hatékony egy termelési eljárás, ha nem találunk olyan lehetőséget, amelyik legalább az egyik tényezőből kevesebb felhasználsával képes az adott termékmennyiséget előállítani, vagy az adott ráfordítással nem lehet többet termelni.
A termelési függvény a különböző tőke és munka kombinációkhoz tartozó technikailag hatékony kibocsátás, vagyis az egyes kombinációkkal maximálisan termelhető termékmennyiségek összessége.
A skálahozadéki függvény a termelési függvény azon pontjainak halmaza, amelyek azonos tőke-munka arány melletti tényezőkombinációk és a termelés mennyisége közötti összefüggést mutatják meg.
A parciális termelési függvény azt mutatja meg, hogyan alakul a termelés, ha az egyik tényező felhasználását változtatjuk, miközben a másik tényező mennyisége változatlan.
Az isoquant-görbe azon tényezőkombinációk összessége az inputtérben, amelyek azonos termelési mennyiséget eredményeznek.
Ha a termelési tényezők aránya nem változtatható, akkor a termelés mennyiségét a termelési tényezők közül az határozza meg, amelyik a szűk keresztmetszetet képviseli. Az ilyen termelési függvényt - első elemzője után - Leontief-típusú termelési függvénynek nevezik.
A határtermék kifejezi, hogy az egyik termelési tényező egységnyi változása mennyivel változtatja meg a termelést, miközben a másik tényező változatlan. Jele: MP (Marginal Product)
Egy termelési tényező átlagterméke a termelt mennyiség és a felhasznált tényező mennyiségének hányadosa. Jele: AP (Average Product).
Egy termelési tényező rugalmassága kifejezi, hogy a tényező felhasználásának 1 százalékos növelésével, hány százalékkal növekszik a termelés.
A technikai helyettesítés határrátája kifejezi, hogy az egyik tényező (munka) egy egysége hány egységnyi másik tényezőt (tőkét) képes helyettesíteni, változatlan termelést biztosítva. Jele: MRTS (Marginal Rate of Technical Substitution)
A termelési lehetőségek görbéje (vagy transzformációs görbe) megmutatja két termék azon mennyiségi kombinációit, amelyeket adott tőke és munka-mennyiséggel elő tudunk állítani.
A transzformációs határráta kifejezi, hány egységgel kell csökkenteni az egyik termék termelését annak érdekében, hogy a másik termelését egy egységgel növelni tudjuk, miközben az adott mennyiségben rendelkezésre álló termelési tényezőket teljesen kihasználjuk. Jele: MRT (Marginal Rate of Transformation)
A termelés megindításához szükséges egyszeri, nagy összegű és fokozatosan megtérülő ráfordításokat lekötött (befektetett) tőkének nevezzük.
Egy adott időszakban a termelés során felmerülő közvetlen ráfordításokat folyó költségeknek nevezzük. Ezeknek a költségeknek az adott időszak alatt meg is kell térülniük.
A költségfüggvények fejezik ki, hogyan változnak a költségek a termelés változásával. C = f(Q)
A termelés egységnyi változása által előidézett összköltségváltozást határköltségnek nevezzük. Jele: MC (Marginal Cost).
Az átlagköltség (más néven darabköltség) az egységnyi termékre jutó összköltséget fejezi ki. Jele: AC (Average Cost).
Az átlagos változó költség a termékegységre jutó változó költség. Jele: AVC (Average Variable Cost).
Az átlagos fix költség pedig a termékegységre jutó állandó költség. Jele: AFC (Average Fixed Cost).
Az isocost-egyenes azokat a lehetséges tőke-munka kombinációkat tartalmazza, amelyek adott összköltség és adott tényezőárak mellett megvásárolhatóak.
A vállalat növekedési útja azon tényezőkombinációk összessége, amelyek egy-egy termelési szint legkisebb költséggel való előállítását teszik lehetővé.
Az összbevétel az eladott mennyiség és a piaci ár szorzata. Jele: TR (Total Revenue).
A határbevétel megmutatja, mennyivel változik az összbevétel, ha egy egységgel növekszik az eladott mennyiség. Jele: MR (Marginal Revenue)
Az átlagbevétel az összbevétel és az eladott mennyiség hányadosa. Jele: AR (Average Revenue).
Az összprofitnak a termelés egységnyi változásából adódó növekményét határprofitnak nevezzük.
Üzemszüneti pontnak nevezzük azt a termelés - költség kombinációt, ahol az ár megegyezik az átlagos változó költség minimumával, illetve ahol az összbevétel megegyezik az összes változó költséggel.
Az üzemeltetési fedezeti pont az a termelési mennyiség, amelynél a vállalat összebevétel megegyezik a számviteli költségekkel, illetve az ár azonos a termékegységre jutó számviteli költséggel.
Gazdasági fedezeti pontnak nevezzük azt a termelés - költség kombinációt, ahol az összebevétel megegyezik az összes gazdasági költséggel, illetve az ár megegyezik az átlagköltség minimumával.
A termelői többlet a határköltség és a piaci ár közötti különbségek összege.
Számviteli költségek azok a termeléssel kapcsolatos ráfordítások, amelyek pénzkiadást jelentettek és/vagy a könyvelésben elszámolhatóak.
Az alternatív jövedelem az erőforrásoknak meghatározott célra történő felhasználása miatt elszalasztott hozam (profit, kamat, munkabér).
Az explicit költségek az termelés időszakában tényleges pénzkiadással járó ráfordítások; a számviteli költségek része.
Az implicit költségek a termelés megkezdése előtt tényleges pénzkiadással járó ráfordítások; a számviteli költségek része.
Az árrés, vagy markup a piaci ár és a határköltség különbsége.
Az ár és a határköltség közötti különbség (markup) százalékos nagyságát haszonkulcsnak nevezzük. A haszonkulcs a kereslet árrugalmasságának reciproka.
A nettó jelenérték a várható nettó hozam diszkontált összegének (a jelenértéknek) és a befektetett összegnek a különbsége. A nettó jelenértéket NPV betűkkel jelöljük (= Net Present Value).
A belső kamatláb a tőkeállomány átlagos hozadéki rátája; az a kamatláb, amely mellett a tőkeállomány nettó jelenértéke nulla.
A kamat a kölcsönadott pénz használati díja, egy meghatározott nagyságú pénzösszeg.
A kamatláb a kamat és a kölcsönadott összeg aránya, százalékban kifejezve.
A határtermék-bevétel megmutatja, mennyivel változik az összbevétel, ha a termelési tényező mennyiségét egységnyivel növeljük. Jele: MRP (Marginal Revenue Product).
A tényező-határköltség megmutatja, mennyivel változik az összköltség, ha a termelési tényező felhasznált mennyiségét egységnyivel növeljük. Jele: MFC (Marginal Factor Cost).
A piac tökéletlen működése miatt az összes (fogyasztói és termelői) többletben bekövetkező csökkenést holtteher-veszteségnek nevezzük.
Árdiszkriminációnak nevezik azt az ármegállapítási módszert, amikor az eladó ugyanazt a terméket eltérő áron értékesíti az egyes vevőknek vagy vevői csoportoknak.
A játékelmélet a vállalati stratégia elemzésére szolgáló módszer. Az eljárás olyan helyzetekre alkalmazható, amikor a piacon néhány szereplő van és azok meghatározott döntéseket hozhatnak. Ha a "játék" lehetséges kimeneteit felvázoljuk, akkor a játékelmélet segítségével kiválaszthatjuk a számunkra elfogadható megoldást.
A természetes monopólium esetén egyetlen vállalat olcsóbban tudja a fogyasztók igényeit kielégíteni, mint több eladó. Természetes monopólium akkor alakul ki, ha nagyon jelentős a tevékenység beruházási igénye, és ezért magas a fix költségek részaránya.
Externália (a külső gazdasági hatás) esetén az egyik gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét.
Egy t év múlva várható x összegû bevétel jelenértéke az az összeg, amit ma befektetve a piaci kamatláb mellett t év múlva pontosan x összeghez jutnánk, kamatos kamatot számítva
A csere Edgeworth-doboza egy kétszereplõs gazdaság kéttermékes jószágterét jelenti, ami a két szereplõjószágterének egymásba fordított korrdináta-rendszerébõl származtatható.
|