|
|
|
Tegyük fel, hogy egységnyi munka 10 dollárba kerül. Ekkor az ismert termelési mennyiségek összes változó költsége a következőképpen alakul:
|
|
Termelés |
0 |
10 |
30 |
60 |
80 |
95 |
105 |
112 |
Változó költség |
0 |
10 |
20 |
30 |
40 |
50 |
60 |
70 |
|
|
|
Táblázatunk a parciális termelési függvényt csak a technikai maximumig tartalmazza. A gazdasági elemzés számára ugyanis ahogyan azt már korábban megállapítottuk ez a parciális termelési függvény és ezzel a költségfüggvény értelmezési tartománya. |
|
|
 |
71. ábra
|
|
|
A függvény alakja nem véletlenül ismerős, hiszen a már ábrázolt parciális termelési függvényt rajzoltuk fel, megcserélt tengelyekkel és módosított léptékekkel. A két függvény kapcsolatát jól átláthatjuk, ha a parciális termelési függvényt a fenti ábra mellé illesztjük a \{*”ábrán”, ab.6.4} látható módon. Így a változó tényező mennyiségét és a változó tényező felhasználásából származó költségeket ábrázoló tengelyek egymás mellé kerültek. |
|
|
 |
72. ábra
|
|
|
A parciális termelési függvény inflexiós pontjáig a változó költség csökkenő ütemben nő, hiszen egységnyi termelésnövekedéshez egyre kevesebb pótlólagos tényezőre van szükség. Az inflexiós pont után viszont a változó költségek gyorsuló ütemben nőnek, mert egységnyi termelésnövekedéshez egyre több munkára van szükség. A termelési függvény maximuma (a technikai maximum) egyben a költségfüggvény maximális értéke, hiszen ezen túl a termelés nem növelhető.
|
|
|
|
|
|
|