A pénzkínálat

Modern viszonyok között a legkülönbözőbb eszközök töltenek be egy vagy több pénzfunkciót. A pénzpiac elemzéséhez elengedhetetlen ezen eszközök csoportosítása, azaz a különféle pénzállományok definiálása.

• A jegybankpénzállomány a forgalomban levő készpénzből és a kereskedelmi bankok jegybankpénz tartalékából áll (utóbbi nagyobb részt számlapénz, azaz jegybanki betét formáját ölti). Erre a pénzállományra az M₀ jelölést használjuk.
  
• A bankszférán kívüli magánszektor teljesen likvid pénzeszközeit szűken vett pénznek nevezzük. Ide tartozik a forgalomban levő készpénz és a kereskedelmi bankoknál lévő látra szóló folyószámla betétállomány. Ezt a pénzmennyiséget az M₁ rövidítéssel jelöljük.
  
• A tágabb értelemben vett pénzmennyiség (M₂) tartalmazza az M₁ összegét plusz a kvázi pénz mennyiségét.
  

A pénzpiac a szűken vett pénz (M₁) keresletének és kínálatának összessége. A pénzkínálat tehát a forgalomban lévő készpénz mennyiségét és a bankszférán kívüli magánszektor látra szóló bankszámlapénz állományát jelenti. A pénzkereslet pedig az említett gazdasági szereplők által tartani kívánt készpénz és bankszámlapénz összege.

A forgalomban levő pénzmennyiség többszöröse a jegybankpénz állománynak. Egységnyi jegybankpénz kibocsátása tehát sok egységgel bővíti a pénzmennyiséget. A pénzkínálat szabályozásának fontos támpontja e megsokszorozódás mértéke.

A pénzmultiplikátor azt fejezi ki, hogy egységnyi jegybankpénz mennyi teljesen likvid pénz teremtését teszi lehetővé. A pénzmultiplikátor a forgalomban levő pénzmennyiség (M₁) és a jegybankpénzállomány (M₀) hányadosa.

A készpénzigény, a jegybankpénzállomány és a kötelező tartalékráta segítségével levezetett pénzmultiplikátor nagysága:

A forgalomban levő pénzmennyiség nagyságát a következő tényezők határozzák meg:

• a készpénzhányad
  
• a kötelező tartalékráta
  
• a jegybanki kamatláb
  
• a jegybank nyílt piaci műveletei
  
  

• A pénz kínálatát a bankrendszer határozza meg.
  
• A pénzkínálat megegyezik a szűken vett pénz forgalomban levő mennyiségével.
  
• A kereskedelmi bankok pénzkibocsátása a hiteligények és saját hitelnyújtó képességük (likviditásuk) mértékétől függ. A kereskedelmi bankok likviditását a jegybankpénzben meglevő tartalékaik határozzák meg.
  
• A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit a központi bank a kötelező tartalékráta, a refinanszírozási kamatláb és a nyílt piaci műveletek segítségével szabályozza.
  
• A központi bank által kibocsátott jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtő hitelei révén multiplikálódik. A maximálisan kibocsátható pénzmennyiséget a kötelező tartalékráta reciproka határozza meg.