Hosszú távú fogyasztói döntések

A mai jövedelem felhasználásának lehetőségei:

A különböző időszakok fogyasztásának összehasonlítása

A fogyasztók többségének időpreferenciája pozitív, vagyis magasabbra értékelik a jelenlegi fogyasztást, mint a jövőben várhatóakat. Ennek oka egyrészt a bizonytalanság, hiszen a jövőbeni fogyasztás bármilyen okból elmaradhat; másrészt a fogyasztók rövidlátásával magyarázható, vagyis nehezen tudják a jövőt felmérni, és a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” elve szerint élnek. Ebből az következik, hogy csak akkor hajlandóak egységnyi mai fogyasztásról lemondani, ha a jövőben ennél nagyobb fogyasztásra számíthatnak.

Hogyan lehet összehasonlítani a különböző időszakokra vonatkozó fogyasztói kosarakat? Hasonló módszerrel, mint amit a mai fogyasztásnál alkalmaztunk:

• ha minden időszakban nagyobb fogyasztásra teszünk szert, magasabb lesz a szükséglet-kielégítés foka;
• ha minden időszakban csökken a fogyasztás, alacsonyabb lesz a szükséglet-kielégítés mértéke;
• ha az egyik időszakban nő a fogyasztás, de a másik (többi) időszakban nem csökken, akkor javul az életminőség.

De hogyan értékeljük azt a helyzetet, amikor az egyik időszakban nő, a másikban pedig csökken a fogyasztási lehetőség?

A választ egy két-időszakos fogyasztói tér segítségével fogjuk megkeresni.

A fogyasztói tér két fogyasztói kosár különböző kombinációit tartalmazza. Az egyes fogyasztói kosarakban az adott évben elfogyasztásra kerülő javak mennyisége szerepel. A szóba jöhető kombinációkat a fogyasztó az időpreferencia alapján fogja rangsorolni. A preferenciarendezés axiómái alapján kell találnunk olyan kombinációkat, amelyek egy tetszőlegesen kiválasztott lehetőséggel azonos hasznosságot biztosítanak a fogyasztó számára. A közömbös kombinációk kiválasztását a 1. ábrán követhetjük nyomon.

Induljunk ki egy fogyasztási kombinációból. Legyen ez a fogyasztói tér A pontja. Ha a fogyasztó az összes fogyasztáson belül növeli a második év fogyasztását, akkor változatlan összhaszon érdekében csökkentenie kell az első év fogyasztását. A fogyasztók időpreferenciájára vonatkozó feltevés alapján a jövőbeni fogyasztás egységnyivel való növelése esetén egynél kisebb mértékben fogja csökkenteni a jelenbeni fogyasztást, hogy az összhaszon ne változzon. Ha pedig növeli az első év fogyasztását egy egységgel, akkor egynél kisebb egységgel csökkenti a második év fogyasztását, mert annak hasznosságát kevesebbre becsüli az ideinél.

Az A, B és C pontok így még lehetnének egy egyenesen. Csakhogy az egyes időszak fogyasztásának mennyiségének változás megváltoztatja azok hasznosságát:

• Az átcsoportosítás hatására C2 kosárban egyre kevesebb termék marad, ezért relatív hasznossága nő. Már nem mondok le róla olyan szívesen, mert alig marad valami a jövőre.
• A C1 kosár tartalma viszont egyre bőségesebb, egyre kevésbé akarjuk tovább növelni a benne lévő javak mennyiségét.

A helyettesítés határrátája tehát csökken.

A költségvetési korlát több időszakra

A háztartások többsége igyekszik megtervezni egész életpályájának jövedelmét és fogyasztását. A lakásvásárlás, a gyereknevelés, a nyugdíj egyaránt arra ösztönzi az háztartásokat, hogy hosszú távon találják meg a legkedvezőbb jövedelem-felhasználási lehetőséget. Egy teljes életpályát átfogó jövedelem-elemzés kissé bonyolulttá tenné vizsgálódásunkat, ezért a megoldási lehetőségeket egy egyszerűsített modell segítségével mutatjuk be.

Tegyük fel, hogy fogyasztónk minden jövedelmét elfogyasztja, vagyis a vizsgált időszakban - ami legyen két év - minden jövedelmét elkölti. Ugyanakkor a két év alatt nincs is más forrása, amiből fogyaszthatna, csak az adott két év jövedelme. Fogyasztása csak úgy térhet el az adott év jövedelmétől, ha az első év jövedelméből valamennyit átcsoportosít a második évre. Ezzel egy sajátos költségvetési korlát alakul ki.

A háztartások igénybe vehetnek banki szolgáltatásokat is, és kamat kaphatnak megtakarításaikra, vagy hitelt vehetnek fel fogyasztásukra.

Az optimális megoldás kiválasztása

A fogyasztó most is azt a kombinációt fogja kiválasztani, amelyik számára a legmagasabb hasznosságot biztosítja. Ezt a pontot a költségvetési egyenes és a legmagasabban lévő közömbösségi görbe érintési pontja adja. Egyetlen és egyértelmű optimum természetesen csak akkor adódik, ha a közömbösségi görbe az origóra konvex. Az érintési pont nem csak a két év együttes jövedelmének optimális arányú elköltését mutatja meg, hanem adott kamatláb mellett a fogyasztó hitelkeresletét vagy pénztőke kínálatát is.

Az ábrán I1 és I2 jelöli az 1. illetve a 2. évben realizált jövedelem nagyságát, a C1 és C2 pedig az optimális megoldáshoz tartozó fogyasztás nagysága az 1. illetve a 2. évben.