3. Monopólium
Egy monopólium mindig azzal számol, hogy a kereslet árrugalmas, ezért 
alapján a határbevétel mindig kisebb, mint az ár. A profitmaximum feltétele ekkor úgy érvényesül, hogy a haszonkulcs 0 és 1 közé esik
Egy monopólium kínálata adott feltételek között egyetlen érték lehet, vagyis a monopóliumnak hagyományos értelemben nincs kínálati függvénye.
|
Az 92. ábrán az optimális kínálat mellett az ár meghaladja az átlagköltséget, ezért gazdasági profit keletkezik, amelynek területét besatíroztuk. | ||
|
Az 93. ábrán az optimális kibocsátás esetén az átlagköltség éppen megegyezik a piaci árral, ezért nem keletkezik gazdasági profit. |
A monopolista pozíció önmagában nem garantálja gazdasági profit létét, de ha kialakul, akkor a vállalat hosszú távon is képes megtartani azt.
Ennek oka az, hogy nincsenek versenytársak, akik eltüntetnék a gazdasági profitot. Veszteség esetén a monopólium általában nem vonul ki a piacról, hiszen az számára még nagyobb veszteséggel járna. Ebben az esetben igyekszik a vevők magatartását úgy befolyásolni, hogy a veszteség eltűnjön, vagy árdiszkriminációt alkalmaz.
Természetes monopólium akkor alakul ki, ha az adott tevékenységhez nagyon jelentős nagyságú beruházás szükséges. Az infrastruktúrális szolgáltatások (például a vasút), az úgynevezett közüzemi szolgáltatások (víz, gáz, áram), a távközlési szolgáltatások biztosításához nagy kiterjedésű hálózatok kiépítésére van szükség, amelynek beruházási költségei tetemesek, az üzemeltetési költségek viszont ehhez képes csekélyek. A fix költség aránya olyan nagy, hogy az átlagköltség folyamatosan csökken. A határköltség ezért mindig alacsonyabb, mint az átlagköltség. Ilyen helyzetben szinte elképzelhetetlen új belépő megjelenése, hiszen a növekvő keresletet egyre alacsonyabb költséggel lehet kielégíteni, így egy új vállalat megjelenése csak rontana a fogyasztók és a termelők helyzetén egyaránt. (Az új vállalat ugyanis csak magasabb költséggel lenne képes kielégíteni a többletkeresletet, mint a piacon levő vállalat.)
A tökéletes monopólium modelljét elsősorban olyan piacok elemzésére használhatjuk fel, ahol egy-egy vállalat képes az általa kínálat termék árának befolyásolására. Ilyen piac az oligopólium, a duopólium és a monopolisztikus verseny.
A monopólium modell teszi lehetővé, hogy bizonyítsunk egy olyan állítást, amelyre a gazdaságpolitikusok gyakran hivatkoznak: a tökéletes verseny a fogyasztók számára kedvezőbb, mint a mint a monopólium.
A 95. ábrán piaci keresleti függvény esetében a versenyző vállalatok Qv mennyiséget értékesítenek Pv áron. Ha ugyanezen piacon egy monopólium értékesít, akkor az Qm mennyiséget Pm áron ad el. Ennek következtében a fogyasztói többlet mennyisége csökkenni fog az A és a B betűvel jelölt területnek megfelelő nagysággal. Ugyanakkor a termelői többlet nagysága kisebb lesz, a C betűvel jelölt területnek megfelelő nagysággal. A termelői többlet azonban növekszik is az árnövekedés következtében, mégpedig A nagyságával. Az elveszett fogyasztói többlet egy része tehát a monopólium termelői többletévé alakul, ugyanakkor a B betűvel jelölt része teljesen elvész, azt sem a termelők, sem a fogyasztók nem kapják meg. Ugyanez vonatkozik a versenyző helyzetben megkapott termelői többlet C részére is. A társadalom teljes vesztesége így a B és a C terület együttesen.
Ezt a véglegesen elveszett nagyságot holtteher-veszteségnek nevezik.