3. A stabilizációs politika szükségessége

A beavatkozást alapvetően két jelenség teszi indokolttá:

• a termelés visszaesése és az ezzel járó tartós vagy tömeges munkanélküliség,
• az infláció

A termelés elmaradása a potenciálistól biztosíthatja az aggregált piac egyensúlyát. Ha a gazdaság termelése csökken, vagy jelentősen elmarad a potenciális kibocsátás mértékétől, az még egyensúly esetén is károkat okoz.

• A beruházások alacsony szintje vagy értéke a tőkeállomány állapotának romlását idézi elő. Kedvezőtlen gazdasági helyzetben a vállalatok egy része elmulasztja a szükséges pótlásokat, felújításokat, a felszerelések, épületek állapota romlik. Ez a későbbiekben – a fellendülés megkezdődése után – többletköltséggel jár, vagyis társadalmilag is veszteséget okoz.
• Az alacsony termelés nem serkenti a költségek csökkentését, a technika fejlesztését, az újításokat. Ekkor a tudomány fejlődése is lelassulhat, értékes eredmények hasznosítása maradhat el. Az így elmulasztott fejlődés nem, vagy csak nehezen pótolható.
• Alacsony kibocsátásnál munkanélküliség alakul ki. A munkanélküliségnek rövid és hosszú távon egyaránt vannak káros következményei.

Mindezek indokolják, hogy a kormányok a rendelkezésükre álló eszközökkel serkentsék a termelés bővítését, és a foglalkoztatás növekedését.

A 20. század második felében egy új típusú makrogazdasági feszültség jelent meg, az infláció. A piacgazdaságok történetében addig elsősorban rendkívüli gazdasági helyzetekben kellett az inflációval szembenézni: háborúk idején és azt követően alakult ki egy-egy országban katasztrofális mértékű és gyorsaságú árszínvonal-növekedés. Ezekben az esetekben az ok is nyilvánvaló volt: a kormány hadikiadásainak fedezésére folyamatosan jelentős mennyiségű pénz került forgalomba, a polgári lakosság viszont még a minimális létfenntartáshoz szükséges javakat is csak nehezen tudta megvásárolni a nagymértékű áruhiány miatt. Így a növekvő pénzmennyiség az árszínvonal gyors növekedését idézte elő.

A múlt század 70-es éveinek elejétől azonban egy új típusú infláció bontakozott ki, amely a korábbiaknál lassúbb ütemű áremelkedést okozott ugyan, de sokkal tartósabbnak bizonyult. Ettől kezdve a kormányzati gazdaságpolitika középpontjába került az infláció megfékezése.

Az infláció okozta károk még összetettebbek, mint a termelés csökkenése.

Az infláció-ellenes intézkedések megértéséhez elengedhetetlen az infláció lényegének és okainak ismerete.

Különösen megnehezíti az infláció kezelését az, hogy az infláció egy öngerjesztő folyamat, amit az inflációs várakozások idéznek elő.