Miért követelik az emberek erőteljesebben a kormány inflációellenes intézkedéseit, mint a munkanélküliség felszámolása érdekében történő lépéseket?

Az első ok az, hogy az infláció mindenkit érint, míg a munkanélküliség – vagy annak veszélye – csak a lakosság kisebb hányadát. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az infláció okozta kedvezőtlen hatások kiszámíthatatlanok.

Infláció idején a gazdasági szereplők döntéseik során figyelembe veszik az infláció várható mértékét is. A hitelező akkora kamatlábat állapít meg, amely biztosítja számára a pénz reálértékének megőrzését és ezen felül reálkamatot is. Ha valaki 5 százalékos reálkamatot akar kapni és 5 százalék inflációt vár, akkor 10 százalékos kamatot fog kérni. A munkavállalók 5 százalékkal magasabb nominálbért kérnek, hogy reálbérük változatlan maradjon. A vállalatok szerződéseik megkötésekor a várható inflációs mértékkel magasabb árat ajánlanak, hogy bevételeik reálértéke ne változzon. Ha az infláció tényleges mértéke megegyezik a várttal, akkor senkinek sem változna a reáljövedelme – legalábbis az infláció miatt nem.

Az infláció azonban nem azonos mértékben érinti az egyes áruk (árucsoportok) árát. Az átlagos árszintnövekedés mögött egészen eltérő ütemű árváltozások húzódnak meg. Ebből következően azok, akik olyan terméket termelnek, amelynek árnövekedése nagyobb, mint az átlagos, többlethaszonhoz jutnak. Ha például a nominálbérek az átlagos inflációs ütemet követik, akkor azon termékek termelői, amelyeknek ára az átlagosnál jobban növekszik, inflációs profitra tesznek szert. A költségeik növekedése ugyanis kisebb mértékű, mint a bevételeik növekedése. Vagy ha a felhasznált anyagok, félkész termékek ára lassabban növekszik, mint a készterméké, akkor ugyancsak inflációs profit keletkezik. Ezzel szemben azokban az ágazatokban, ahol az ár növekedési üteme alacsonyabb, mint az átlagos, ott inflációs veszteség keletkezik. Az infláció tehát különböző mértékben érinti a termelők egyes csoportjait, ez pedig hatással van a jövedelmekre is. Az átlagosnál nagyobb árnövekedés az árszínvonal növekedésénél nagyobb ütemű jövedelemnövekedést eredményez. Ezen gazdasági csoportnak tehát nő a reáljövedelme. Ahol az ár lassabban növekszik, mint az inflációs ráta, ott csökken a reáljövedelem. A lakosság egyes csoportjai vesztenek, míg mások nyernek az infláció következtében. Minél nagyobb az inflációs ráta, annál nagyobb eltérések lehetnek az egyes csoportok reáljövedelmének változásában, ami a jövedelemarányokat jelentősen eltérítheti a kívánatostól.

Bármilyen pontosan tudjuk is előre jelezni az átlagos árszínvonal-növekedést, soha nem lehet ezt megtenni az egyes termékekre vagy termelési tényezőkre. Ezért az infláció hatása mindig kiszámíthatatlan, bárki kerülhet a nyertesek vagy a vesztesek táborába. Ez a döntő oka annak, hogy a lakosság többsége nagyobb ellenségnek tartja az inflációt, mint a munkanélküliséget.

A kormányok szintén nyerhetnek vagy veszíthetnek az infláció következtében. A pénz vásárlóerejének csökkenésével csökkenhet adóbevételeik reálértéke. Progresszív adóztatás esetén viszont a növekvő nomináljövedelemből növekszik az összes adóbevétel, ami ellensúlyozhatja a reálérték csökkenését. A kormány adósként jól járhat: korábban felvett hiteleit kisebb reálértékben fizeti vissza. A kormány ezért nem feltétlenül tesz meg mindent az infláció letörésére.

Minél alacsonyabb az infláció üteme, annál kevésbé befolyásolja hatása a reáljövedelmek arányát, ezért az infláció mértéke nem közömbös annak hatásait tekintve.

Az infláció legnagyobb vesztesei a munkavállalók: a nominálbéreket rendszerint hosszabb időre rögzítik. Ha a szerződés időtartama alatt az infláció mértéke meghaladja a vártat, akkor a reálbérek csökkennek. Ez a veszteség a vállalatok profitjának növekedését eredményezi.

Az infláció hatására nem csak a jövedelemarányok változnak meg, hanem megtörténhet a vagyon újraelosztása is. Egyes vagyontárgyak felértékelődnek, míg mások reálértéke jelentősen csökkenhet. A legjobban azok járhatnak, akik reálvagyontárgyakkal rendelkeznek.

Ha az ilyen vagyontárgyak – telek, műkincs, ház stb. – ára az átlagos inflációnak megfelelően növekszik, akkor a vagyon megőrzi reálértékét. Inflációs időben megnő ezen vagyontárgyak kereslete, ami áraikat az átlagosnál nagyobb ütemben növeli. De ha az inflációval egyidőben csökkennek a reáljövedelmek, akkor a vagyontárgyak kereslete csökken, ezért értékük változása bizonytalan.

Az infláció legáltalánosabb és legnagyobb ára az, hogy megzavarja a piac működését. A piaci mechanizmus érvényesüléséhez elengedhetetlen, hogy az eladók és vevők pontosan érzékeljék a jelzéseket: az árarányok változását. Gyorsuló infláció esetén az árak nem működnek megfelelő jelzőrendszerként. Ilyenkor ugyanis nagyon nehéz megkülönböztetni az árarányok változását az általános árszínvonal növekedésétől.

A fogyasztók nem tudják eldönteni, hogy az általuk fogyasztott termék árának változása átlagos mértékű-e vagy sem, ezért fogyasztásuk összetételét sem tudják megfelelően kialakítani. A vállalkozók nem tudják, hogy termékük piaci árának növekedése átlagos-e vagy sem, vagyis növekedett-e a kereslet a termék iránt vagy sem. Így nem tudják eldönteni, hogy növeljék-e a termelést. Különösen a beruházások várható jövedelmének megállapítását nehezíti meg az infláció. Ezért a beruházási döntésekben jelentősen megnövekszik a kockázat szerepe, hosszú távon megtérülő vagy hosszú ideig tartó beruházásokat nagyon kevesen kezdeményeznek. Mindezek arra vezetnek, hogy a termelési döntéseket halogatják, a termelés növelésének kockázatát nagyon kevesen vállalják. A többség inkább a beruházás mérséklése mellett dönt, hogy minimálisra csökkentse a kockázatot. Ezért a gyorsuló infláció önmagában is mérsékli a kibocsátást és növeli a munkanélküliséget.

Mindezen összefüggések indokolják azt, hogy az inflációt minden kormánynak mérsékelnie kell, ha biztosítani akarja a gazdaság zavartalan működését.

Kúszó infláció idején az egyes csoportok relatív helyzete alig változik, így az infláció nem befolyásolja lényegesen a gazdasági döntéseket és folyamatokat.

A vágtató infláció azonban már jelentős mértékű jövedelem-újraelosztó hatással jár. A vágtató infláció esetében nem csak a mérték, hanem az infláció gyorsulása is veszélyezteti a gazdasági folyamatokat. Ebben a helyzetben a tényleges infláció rendszerint meghaladja a várt mértéket, mert maga az inflációs várakozás is gyorsítja az árszínvonal növekedését. Ezért a hitelezők rendszerint kisebb reálértéket kapnak vissza, tehát veszteséget könyvelhetnek el (feltéve, hogy időközben a nominális kamatláb nem emelkedik). Az adósok viszont jól járnak, mert kisebb reálértékben kell törleszteniük, mint amennyire számítottak.