| Vissza Tovább |
A munkakínálat
|
|||
| A munkapiaci kínálat a háztartások által eladni kívánt munkamennyiség. A háztartások azért akarnak munkát eladni, hogy jövedelemre tegyenek szert. A háztartási szektor munkakínálata a háztartások jövedelem iránti igényének megnyilvánulása. A munka kínálati függvénye a jövedelem és a kínált munkamennyiség közötti kapcsolatot fejezi ki. |
|||
| A munkapiac szempontjából egy ország lakosságát több csoportba soroljuk. A munkapiacon soha nem jelenik meg a teljes népesség. A munkakínálat elméleti határa a munkaképes korú népesség. Ennek létszámát nemzetközi megállapodások alapján számítják ki, annak érdekében, hogy egységes és összehasonlítható adatokhoz jussunk. Ma munkaképes korúnak számít a 15 és 74 év közötti népesség. Ez a csoport azonban nem jelenti a teljes munkapiaci kínálatot, hiszen nem mindenki akar vagy tud munkát vállalni. A nyugdíjas korúak többsége például nem jelentkezik munkakínálattal. Az átlagos tanulási idő egyre hosszabb, így a fiatalok nagy része csak 18-20 éves korában vállal először munkát. |
|||
| A munkaképes lakosság egy része nem a munkapiacon realizált jövedelemből él. Egyrészt vannak olyanok, akik a háztartásuk más tagjai által realizált jövedelemből élnek (vagyis eltartottak). Ide tartoznak az egyetemi és főiskolai hallgatók, az eltartott feleségek stb. Másrészt vannak olyan emberek, akiket valamilyen külső tényező korlátoz abban, hogy munkát vállaljanak. Így például a sorkatonák vagy a börtönbüntetésüket töltők – bármennyire szeretnék is – nem kínálhatják munkájukat. Végül a lakosság egy része nem munkajövedelemből él, hanem más termelési tényező jövedelméből, illetve felhalmozott vagyona hozamaiból: földjáradékból, tőkekamatból, életjáradékból stb. Ezen népességcsoportok munkaképesek, mégsem jelentkeznek a munkapiacon eladóként, bármilyen kedvezőek is az eladási feltételek. A munkaképes népesség azon része, amelyik semmilyen körülmények között sem kíván munkát vállalni, mert megélhetését más forrásból biztosítja, az inaktív népesség. Ebbe a csoportba tartoznak a munkaképes eltartottak, a munkán kívüli jövedelemforrásból élők és a munkavállalásban korlátozottak. |
|||
| A tényleges munkakínálatot az aktív népesség alkotja. Aktív tekintünk mindenkit, aki foglalkoztatott, vagyis akár részmunkaidőben is, de dolgozik; vagy munkanélküli, vagyis keres munkát, de nem talál. Az aktív népességhez tartozók egyértelműen kinyilvánítják munkavállalási szándékukat. Az aktív népesség létszáma az adott időszak maximális munkakínálat, az ország munkaerő-kapacitása. A munkaerő-potenciál értékelésének egyik kiinduló adata az aktivitási ráta, amely megmutatja, hogy a munkaképes korú népesség hány százaléka tartozik az aktívak közé. Az aktivitási ráta nagyságát egy sor társadalmi és gazdasági tényező határozza meg. Az összesített (aggregált) munkakínálat bizonyos mértékig tükrözi az egyéni munkakínálat néhány vonását. Az elméleti összesített munkakínálati függvényt az egyéni munkakínálat horizontális összegzésével kapjuk. Ez az elméleti függvény pozitív merdekségű, vagyis a reálbér növekedésével növekvő munkakínálatot tükröz. A munkakínálat maximumának elérésekor pedig függőlegessé válik. |
|||
| Az aggregált munkakínálat tényleges alakulását pontosabban tükrözi egy teljesen rugalmatlan, függőleges munkakínálati függvény. Az aktív népesség jelentős része ugyanis minden körülmények között kénytelen munkát vállalni, hiszen a munkabér az egyetlen megélhetési forrásuk. Azok, akik esetleg alacsony reálbérnél inkább a szociális és munkanélküli segélyt választják, többnyire kis létszámot képviselnek, és többségük már nem is keres munkát, ezért az inaktívak között szerepel. Makrogazdasági elemzéseink során ezért a továbbiakban állandó, a reálbértől független munkakínálatot feltételezünk; a munkakínálatot azonosítjuk az aktív népesség számával. | |||
| Önellenőrzés |
| Vissza Tovább |