Vissza Tovább

A munkakereslet

Az összgazdasági (vagy aggregált) munkakeresletet hasonló logikával határozhatjuk meg, mint az egyes vállalatok munkakeresletét.

A vállalati szektor munkakereslete két alapösszefüggésből vezethetjük le:

  • A termelés technikai feltételei határozzák meg, hogy a kibocsátás különböző nagyságát mekkora munkafelhasználással lehet előállítani – ezt az összefüggést az aggregált termelési függvény írja le.
  • A vállalati szektor egészének magatartását is a profit-célból magyarázhatjuk, így a munka keresletének a profitmaximalizálás feltételeinek is érvényesülniük kell.

A munkakereslet és az aggregált kínálat meghatározásában egyaránt fontos szerepet játszik a termelési függvény, ezért röviden összefoglaljuk legfontosabb tulajdonságait.
A vállalati szektor azért akar bizonyos mennyiségű munkát megvásárolni, hogy a rendelkezésre álló tőkeállománnyal együtt termeljen és a megtermelt javakat az árupiacon értékesítse. A vállalat célja, hogy ezen tevékenységek révén minél nagyobb profitot realizáljon. A megismert jövedelemáramlási összefüggések felhasználásával meghatározhatjuk a profit, nagyságát. A vállalat bevételeit és kiadásait most nominálértékben fogjuk feltüntetni. Eltekintünk a költségvetési kapcsolatoktól is, hiszen most csak a kétszektoros gazdaság viszonyait vizsgáljuk. További egyszerűsítésként csak a nettó kibocsátást fogjuk vizsgálni, tehát eltekintünk az amortizációtól is, hiszen az amortizáció nem érinti a munkapiacot. Ennek alapján a bevételi oldalon a nominális nemzeti jövedelem szerepel: . A kiadási/felhasználási oldalon pedig az összes kifizetett nominálbér, a nominálkamat valamint a nominális profit értéke szerepel: . (A vállalati szektor megtakarításait elhagytuk, mert annak értéke az alkalmazott feltevéseink mellett nulla, hiszen a bruttó szemléletű jövedelemáramlási modellben éppen az amortizáció nagyságával lenne azonos. Az egyes reáljövedelem-elemeket pedig az árszínvonallal szorozva alakítottuk nominálértékké.) A profit nagyságát az összes bevétel és az összes költség különbsége határozza meg:

(93)

A vállalati szektor arra törekszik, hogy ezt a különbséget maximalizálja.
A maximális profit meghatározásához tisztáznunk kell, a 93. képletben szereplő tényezők alakulását.
A profit akkor maximális, ha a reálbér megegyezik a termelési függvény N szerinti deriváltjával, azaz a munka határtermelékenységével. Így a profitmaximum feltétele az, hogy az adott tőkeállomány mellett addig kell növelni a felhasznált munka mennyiségét, míg annak határterméke meg nem egyezik a reálbérrel.
A profitmaximum feltétele alapján meghatározhatjuk a különböző reálbérhez tartozó munkakeresletet.

A munkakeresleti függvény a reálbér és a munkamennyiség azon összetartozó értékeit tartalmazza, amelyeknél adott termelési függvény mellett a vállalati szektor a maximális profitot éri el. Az így meghatározott munkakeresleti függvény negatív meredekségű.

A munkakeresleti függvény minden olyan tényező változására reagál, amelyik a kibocsátási függvényt és ezzel a munka határtermék-függvényét megváltoztatja.
Mintafeladat
A megismert összefüggések alapján láthatjuk, hogy a kibocsátás (a nemzeti jövedelem) nagysága és a reálbér a vállalati szektor érdekein keresztül összekapcsolódik. Adott nagyságú kibocsátáshoz a termelési függvény adott nagyságú munkakeresletet, a vállalati szektor profitcélja pedig meghatározott nagyságú reálbért rendel.
58. ábra

Adott nagyságú reálbér esetén pedig a munkakeresleti függvényen keresztül meghatározott nagyságú munkamennyiség kerül felhasználásra, ami meghatározza a kibocsátás nagyságát is.
59. ábra

A logikai lánc tényleges irányát a munkapiac és az aggregált kínálat egyéb jellemzőinek megismerése után tudjuk feltárni.

Önellenőrzés
Vissza Tovább