A fogyasztási kereslet

A fogyasztási kereslet a háztartási szektor fogyasztási cikkek vásárlására irányuló szándékát jelenti. A fogyasztási kereslet nem tartalmazza a közösségi javak iránti keresletet. A fogyasztási kereslet nagyságát a háztartások által megvásárolni kívánt magánjavak reálértékének összege. Ha az árszínvonal adott, akkor a termékek reálértékének összege azonos a nominálértékek összegével, hiszen a kettő eltérése az árszínvonal változásából eredhez.

1. A fogyasztási függvény

A mikroökonómiában a háztartások összes kereslete az árarányoktól, a jövedelemtől és a fogyasztói preferenciáktól függ. Nemzetgazdasági szinten az árarányok hatása eltűnik. Ha például megváltoznak az árarányok, akkor a háztartások az egyik termékből többet, a másokból kevesebbet fognak vásárolni, de kiadásuk összege azonos marad. Ezért az összekereslet változatlan. A fogyasztói preferenciák hatása ugyancsak a kereslet összetételét befolyásolja, ezért nemzetgazdasági szinten, a háztartási szektor egészében ez a hatás nem jelentkezik. Marad tehát egyetlen tényező, ami a háztartások fogyasztási keresletét rövid távon meghatározza: a jövedelem nagysága.

Rövid távon a háztartások fogyasztási kereslete a rendelkezésükre álló jövedelem nagyságától függ.

A fogyasztási kereslet mindig a rendelkezésre álló jövedelemtől függ, hiszen a háztartások csak annyi jövedelmet költhetnek el, ami a másodlagos jövedelemelosztás után megmarad számukra.

A fogyasztási kereslet és a jövedelem kapcsolatát részben tapasztalatok, makrogazdasági adatok, részben pedig elméleti hipotézisek alapján tárták fel. Keynes elsősorban hipotézisekre támaszkodva és a fogyasztói magatartás vizsgálatai alapján állította, hogy a fogyasztási kereslet elsősorban és döntően a jövedelemtől függ, mégpedig olyan módon, hogy a jövedelem növekedésénél a fogyasztási kereslet lassabban növekszik. A keynesi hipotézis felállítása óta már több országban végeztek statisztikai vizsgálatokat a fogyasztási kereslet és a jövedelem kapcsolatára, és ezek a vizsgálatok rövid távon igazolták a fenti hipotézist.

Ha a kormányzat nem befolyásolja a háztartások jövedelmét, vagyis a realizált jövedelem azonos a rendelkezésre álló jövedelemmel; ha az árupiacon csak fogyasztási kereslet jelentkezik, akkor milyen jövedelem nagyságnál beszélhetünk árupiaci egyensúlyról? Mekkora jövedelem mellett fog megegyezni a kereslet a kínálattal, a kiadás a kereslettel?

A válasz érdekében be kell illesztenünk az árupiaci kínálatot is vizsgálatunkba.

Az egyensúly feltétele, hogy a jövedelem megegyezzen a fogyasztási kereslettel:

(21)

Mivel , ezért . Ha tehát megnövekszik, akkor a keresletet és kínálatot kiegyenlítő jövedelem ennek többszörösével növekszik meg.

A keresletnövekedés jövedelem-sokszorozó (multiplikatív) hatását többféleképpen fogjuk kifejezni, ezért többféle multiplikátorral fogunk megismerkedni. Az itt bemutatott az egyszerű kiadási multiplikátor, amelynek értéke mindig nagyobb 1-nél.