| Vissza |
Mindezek alapján a makroökonómiában a következő alakú fogyasztási függvényt alkalmazzák:
A 
a fogyasztási keresletnek azon része, amely nem függ a jövedelemtől. Ezt autonóm fogyasztásnak nevezik. A
 |
(23) |
központi szerepet tölt be a fogyasztási kereslet alakulásában. A a fogyasztási határhajlandóság jelölésére szolgál.Képletben: 
, ahol dY a jövedelem változását jelöli, dC pedig a fogyasztási keresletnek a jövedelem változásának hatására bekövetkezett változását mutatja.
A a fogyasztási függvény meredeksége. Ha a függvény lineáris, akkor a értéke állandó. Az egyszerűség kedvéért lineáris függvényekkel fogunk dolgozni, de a feltárt összefüggések kiterjeszthetőek nem lineáris függvényre is.
Bármilyen alakú is a fogyasztási függvény, az mindig igaz lesz, hogy értéke 0 és 1 közé esik.
Ez azt jelenti, hogy a jövedelem növekedésével a háztartások nem a teljes többletjövedelmüket fordítják fogyasztásra, hanem annak egy részét megtakarítják. Ez persze nem igaz minden egyes háztartásra, hiszen nem mindegyikük takarít meg, sőt egyesek jövedelmükön felül korábbi megtakarításaikat is felélik. Utóbbiak egyéni fogyasztási határhajlandósága nagyobb egynél. A tehát a társadalmilag átlagos fogyasztási határhajlandóságot jelöli, s erre már tényleg áll a 24. képlet.
A fogyasztási függvény jelzett tulajdonságaiból következik, hogy a jövedelemből fogyasztásra költött hányad a jövedelem növekedésével folyamatosan csökken. A fogyasztás és a jövedelem aránya a fogyasztási hányad, amit c-vel jelölünk.
Mivel állandó, Y növekedésével 
csökken. Ha állandó, akkor a fogyasztási hányad csökken. Ha csökken, akkor c még jobban csökken.
A lineáris fogyasztási függvényt a 12. ábrán mutatjuk be.
