| Vissza Tovább |
Az általános egyensúly
Látszólag igen, hiszen tudjuk, hogy:
|
|
Mindezek alapján hogyan jön létre egy-egy fogyasztási cikk piacán az egyensúly,
amit az árak szabad mozgása teremt meg
|
|
Miként teremtődik meg egy-egy termelési tényező piacán az egyensúly
az árak mozgásának segítségével
Arról is tárgyaltunk, hogyan kapcsolódik össze a termelési tényezők és a fogyasztási cikkek piaca a háztartások és a vállalatok döntésein keresztül.
A részegyensúly feltételeit és kialakulásának folyamatát már elég jól ismerjük.
De vajon lehetséges-e, hogy minden részpiac egyszerre egyensúlyba kerüljön?
Mi a feltétele annak, hogy az n számú háztartás m számú termék iránti kereslete megegyezzen a k számú vállalat m számú termékének kínálatával?
És ha minden termék piaca egyszerre egyensúlyba kerülhet, akkor vajon ezzel egyidejűleg egyensúlyba kerül-e minden termelési tényező piaca is?
Az általános egyensúlyi elemzés az árakat és a termék-, valamint tényezőmennyiségeket szimultán határozza meg az összes piacon, figyelembe véve azok kölcsönhatásait is. Az általános egyensúlyi elmélet azokat a feltételeket és összefüggéseket tárja fel, amely az összes részpiac együttes egyensúlyát biztosítják.
Az általános egyensúly jellemzése érdekében először a fogyasztás, majd a termelési tényezők, végül a termelés egyensúlyi feltételeit tárgyaljuk, hogy ezt követően megismerjük a három terület együttes egyensúlyának feltételeit.
1. A modell-gazdaság jellemzői
Az általános egyensúly feltételeit a lehető legegyszerűbb eszközökkel és a lehető legegyszerűbb gazdasági feltételekkel fogjuk bemutatni - annak érdekében, hogy a dolog lényegére koncentrálhassunk. Haladók számára a matematikai függelékben mutatjuk meg az általános megoldást, amelyben egyenletrendszerek segítségével vezetjük le az egyensúlyi feltételeket.
Az általános egyensúly bemutatására a közgazdászok régi kedvenc példáját használjuk: Robinson szigetét.
Ez a gazdaság teljesen zárt, minden fogyasztási cikket és termelési tényezőt az ott élőknek kell megtermelnie, és csak saját termelési tényezőikkel rendelkezhetnek.
A gazdaságnak két szereplője van: Robinson és Péntek.
A két egyén (háztartás) két terméket fogyaszt: halat és banánt.
A termeléshez két termelési tényezőt használnak fel: saját munkájukat és a maguk által készített egyszerű eszközöket (tőkét). A természeti erőforrások ebben az esetben korlátlanul állnak rendelkezésre, és a környezetszennyezéssel sem kell komolyan számolni.
A két egyénnek úgy kell a két termelési tényezőt felhasználnia, hogy a megtermelt két termék fogyasztása mindkettőjük számára a lehető legmagasabb szükségletkielégítést tegye lehetővé.
A gazdaságban adottak a termelés és a fogyasztás jellemzői, vagyis
- adottak a technikai eljárások, amelyek meghatározott alakú isoquantokban testesülnek meg és
- adottak a fogyasztói preferenciákat tükröző közömbösségi görbék.
Az egyensúly feltételeit csak rövid távon vizsgáljuk, vagyis
- adott a felhasználható tőke és munka mennyisége és
- a szereplők jövedelmüket teljes egészében elfogyasztják az adott időszakban (abban bízva, hogy hamarosan jön a "felmentő sereg" és Robinson visszatérhet hazájába).
Most már minden információ rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy az általános egyensúly feltételeit megvizsgáljuk.
2. A fogyasztói egyensúly a cseregazdaságban
Az egyes fogyasztó számára az a legkedvezőbb, ha adott feltételek között a lehető legjobban elégíti ki szükségleteit. Az összes fogyasztó szempontjából ugyanezen cél megvalósítása jelenti az egyensúlyt. A fogyasztók azonban kölcsönösen befolyásolják egymás helyzetét: adott jószágkészleten kell osztozniuk egy adott időszakban. Olyan helyzetnek kell kialakulnia, amikor az együttes szükségletkielégítés az adott körülmények között eléri legmagasabb szintjét, vagyis az együttes jólét nem növelhető azzal, ha egyik fogyasztótól átcsoportosítjuk a termékek egy részét egy másikhoz.
A fogyasztói egyensúlyt elsőként egy pénz-nélküli, úgynevezett cseregazdaság feltételei között fogjuk vizsgálni. A cseregazdaságban a termelők egyben fogyasztók, termékeiket közvetlenül cserélik egymással, így az egyes szereplők a cserét közvetlenül, saját fogyasztói értékrendjük alapján értékelik.
Robinson és Péntek mindkét terméket termeli bizonyos mennyiségben - a rendelkezésükre álló termelési tényezőket teljesen kihasználva. Ha a termelési tényezők megoszlása adott, akkor adott az a termékmennyiség, amelyet külön-külön előállítanak. Ezzel természetesen adott a teljes készletállomány is. Legyen mondjuk ez 8 hal és 10 banán.
Ha a tényezők kettőjük közötti megoszlása adott, akkor adott a fogyasztási cikkek kettőjük közötti megoszlása is, vagyis az induló készletallokáció.
Mikor akarják ezt a készletmegoszlást megváltoztatni? Ha a csere révén az induló készletmegoszlásnál jobb helyzetbe kerülnek.
Kicsit nehezebb megítélni azt a helyzetet, amikor mindketten mindkét termékből rendelkeznek induló készlettel. A csere feltételeit és határát, azaz a megtermelt készlet mindkettőjük szempontjából optimális megoszlását egy speciális eszközzel tudjuk elemezni, az úgynevezett Edgeworth-doboz segítségével.
A doboz két egymásba fordított koordináta-rendszer: az egyik koordináta-rendszer az egyik szereplő (Robinson) rendelkezésére álló jószágkombinációkat tartalmazza, a másik koordináta-rendszer a másik szereplő (Péntek) jószágtere. A doboz méretét a kettőjük által előállított teljes készlet határozza meg.
Az Edgeworth-doboz megszerkesztését itt követhetik nyomon.
Az Edgeworth-doboz segítségével behatárolhatjuk azokat a megoldásokat, amelyek mindkettőjük számára kedvezőbbek, mint az induló helyzet.
Az optimalizálási folyamatról eddig a következőket állapítottuk meg:
1. Két közömbösségi görbe metszéspontja nem lehet optimális, mert onnan elmozdulhatunk úgy, hogy valamelyik szereplő helyzete javul, miközben a másiké nem változik.
2. Azok a készletmegoszlások, amelyek az induló készlethez képest legalább az egyik szereplő helyzetét javítják, miközben a másikét nem rontják, az induló készletmegoszlás által meghatározott közömbösségi görbék között helyezkednek el.
3. A cserét akkor fogják abbahagyni, ha bármelyikük helyzete már csak úgy javítható, ha a másik helyzete romlik. Ezek az optimális kombinációk a két szereplő közömbösségi görbéinek érintési pontjaiban vannak.
Pareto-hatékony a jószágmegoszlás, ha nem lehet úgy javítani bármely szereplő helyzetén, hogy az ne rontaná valaki más helyzetét.
Egy kéttermékes és kétszereplős fogyasztói tér összes lehetséges optimális megoldása alkotja az úgynevezett szerződési görbét. A szerződési görbe a csere Edgeworth-dobozában a közömbösségi görbék érintési pontjainak összessége.
A csere szerződési görbéje az Edgeworth-dobozban azokat a termékkombinációkat köti össze, amelyekről nem lehet úgy elmozdulni, hogy az kölcsönös előnyökkel járna. Ezen pontok tartalmazzák a Pareto-hatékony készletmegoszlási lehetőségeket.
A szerződési görbe mentén a két fogyasztó helyettesítési határrátája megegyezik a két termékre vonatkozóan, hiszen a közömbösségi görbék az érintési pontban azonos meredekségűek.
A csere szerződési görbéjét itt tanulmányozhatjuk.
A csere szerződési görbéjének azt a szakaszát, amely az induló jószágmegoszlás által behatárolt közömbösségi görbék közé esik, a gazdaság magjának nevezzük.
A gazdaság magja kijelöli azokat a lehetőségeket, amelyek a cserélő felek számára kölcsönös előnnyel járnak, de nem tudjuk megmondani, melyik a legjobb megoldás. A végső – Pareto-hatékony – készletmegoszlás azon múlik, milyen cserét folytat le a két szereplő. Bármelyik kombinációt is választják azonban a gazdaság magjában, az számukra optimális lesz.
3. A fogyasztás egyensúlya pénzgazdaságban
Robinson tapasztalatból tudja, hogy a pénzgazdaság hatékonyabban működik, mint a cseregazdaság, ezért bevezeti a szigeten a pénzt, és ezzel a piaci adás-vételt.
Először találomra meghatároz valamilyen árat a banán és a hal egységére. Most mindketten ezen az áron fogják értékelni induló készletüket, ezzel adott lesz a jövedelmük és mindkettőjük költségvetési egyenese. A két költségvetési egyenes meredeksége megegyezik egymással, hiszen ugyanolyan áron vásárolják és adják el mindketten mindkét terméket. Ezért költségvetési egyenes helyett elegendő egy áregyenest alkalmazni, amelynek meredeksége megegyezik a piaci árak arányával, és átmegy az induló készletmegoszlást kifejező ponton.
Tegyük fel, hogy Robinson első lépésben azonos árat állapít meg mindkét termék számára, így az áregyenes meredeksége -1. Nézzük meg, hogyan befolyásolja ez a két szereplő közötti adásvételt!
Robinson jól döntött, sikerült olyan árakat megállapítania, amely lehetővé tette, hogy a piacon kialakuljon az egyensúly. De mi történik, ha téved, és az induló árak nem biztosítják a kereslet és kínálat egyensúlyát? Ekkor az egyensúly csak úgy alakulhat ki, ha megváltoznak az árarányok. Az egyensúlyi ár kialakulását is megmutathatjuk az Edgeworth-doboz segítségével.
A piaci egyensúly tökéletes verseny esetén biztosítja, hogy a fogyasztás megoszlása Pareto-hatékony legyen. Ebben a helyzetben a szereplők helyettesítési határrátái megegyeznek egymással és az árak arányával.
Sok szereplő és termék esetén természetesen egy ilyen ideális állapot nagyon nehezen alakulhat ki, a valóságos piacokon mindig lesz egyensúlytalanság. Elméletileg azonban lehetséges, hogy minden jószág piacán egyensúly és minden fogyasztó számára optimális helyzet alakuljon ki.