Egészen egyértelmű a helyzet, ha az egyik szereplő csak az egyik termékkel, a másik pedig csak a másik termékkel rendelkezik. Ha például induláskor Robinson birtokolja a teljes halkészletet, Péntek pedig a teljes banánkészletet. Ekkor ugyanis mindketten jobban járnak, ha készletük egy részét elcserélik a másik szereplővel valamennyi másik termékre, mert így mindkét termékből tudnak fogyasztani. (Feltéve persze, hogy mindketten mindkét terméket szeretik.) Ha Robinson lemond egy halról és kap helyette egy banánt, akkor biztosan magasabb szükséglet-kielégítési szintre jut, hiszen a banánt – mivel még nincs belőle készlete – nagyon magasra értékeli, a halat pedig alacsonyra. Péntek éppen fordított helyzetben van, de a csere számára is előnyös, hiszen halat is ehet a banán mellett. Mindketten addig fognak egymással cserélni, amíg a cserébe felajánlott terméket kevesebbre értékelik, mint a másiktól kapott jószágot.