Vissza Tovább

1. A költségek értelmezése

A költség fogalmának pontosításához és különböző típusainak elhatárolásához egy mindenki által ismert tevékenység példáját hívjuk segítségül.

Több-kevesebb gyakorisággal szinte mindenki jár fodrászhoz, így nagyjából tudja, hogy egy ilyen termelő-tevékenység milyen költségekkel jár. Vegyük sorba a lehetséges költségeket:

  • A munkavégzés költsége a munkabér és járulékai (társadalombiztosítás, munkáltatói járulék stb.).
  • A szolgáltatáshoz többféle anyagot használnak fel (sampon, festék, pakolás stb.), amit meg kellett vásárolni.
  • Igénybe vesznek különböző energia-szolgáltatást (villany, gáz).
  • Használnak vizet, amiért ugyancsak fizetni kell
  • Használnak eszközöket, amelyek kopnak, avulnak, ennek is vannak költségei
  • Az üzlet berendezése, maga az épület is használódik, ez ugyancsak költséget jelent
  • Ha a helyiség nem a tulajdonosé, akkor bérleti díjat kell fizetni érte.
  • Folyamatosan biztosítani kell a tisztaságot és be kell tartani az egészségügyi előírásokat – takarítás, festés, fertőtlenítés stb.
  • A tevékenység után különböző adókat kell fizetni (forgalmi adó, iparűzési adó stb.).
  • Fizetni kell a tevékenységhez esetleg korábban felvett hitelek kamatait és törlesztését.
  • Minden vállalkozás bizonyos adminisztrációt igényel, ennek is vannak költségei.
  • A piac megszerzése és megtartása is költségekkel jár (reklám, "kényelmi" szolgáltatások stb.).

A fenti lista valószínűleg nem is teljes, hiszen kimaradt belőle például a dolgozók folyamatos továbbképzése, a divat követésének költségei, biztonsági berendezések létesítése stb.
A felsorolt költségeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

  • Egyes tételek csak akkor merülnek fel, ha van termelés (munkabér, anyagfelhasználás, energia).
  • A termeléshez kapcsolódó költségek egy része arányos a szolgáltatás mennyiségével (anyagfelhasználás), míg más költségek nem változnak arányosan a termeléssel (világítás, fűtés).
  • Egyes kiadások akkor is felmerülnek, ha az üzletet zárva tartjuk (bérleti díj, kamat, az épület kopása).
  • Bizonyos költségeket előre ki kell fizetni (reklám, anyagbeszerzés).
  • Találunk olyan költségeket, amelyek korábban nagyobb beruházást igényeltek (berendezés, eszközök, épület), de a termelés időszakában nem szükséges pénzt kiadni.

Az elméleti elemzések során ehhez hasonló szempontokból fogjuk a költségeket vizsgálni. Néhány egyszerűsítést azonban alkalmaznunk kell, a könnyebb áttekinthetőség érdekében.

A költségek egy részét csak időszakra tudjuk meghatározni – a bérleti díjat naptári időszakokra fizetjük, a kamatok is így merülnek fel, a könyvelő is havi díjat kér stb. A költségek másik része közvetlenül kapcsolódik a termelés mennyiségéhez – festékből meghatározott normatíva szerint használnak a fodrászok. A kiadások egy része pontosan hozzárendelhető a kibocsátás nagyságához – például egy hajvágás munkadíja. Más tételek viszont csak az adott időszak egészére vonatkoznak – a víz- vagy energia-díj. A költségeket minden esetben termékegységre kell átszámítanunk, az összehasonlítás érdekében. Ez a számítás történhet úgy, hogy az időszakok egészére felmerülő költségeket elosztjuk a termelt mennyiséggel, vagy úgy, hogy a termeléshez közvetlenül kapcsolódó költségeket felszorozzuk az adott időszakban kibocsátott mennyiséggel. Így egy adott időszakra számított költség egy termékmennyiségre is vonatkozik.
A termelés és a költségek kapcsolatának elemzése során figyelmen kívül hagyjuk a beruházási költségeket. Ezek ugyanis nem a ráfordításkor kerülnek beszámításra, hanem a felhasználáskor, az elhasználódással arányos amortizáció elszámolásának formájában. Elemzésünk ebben a fázisban az úgynevezett folyó költségekre terjed ki, a tartós befektetések elemzésére a tőkepiaccal foglalkozó részben térünk ki.

A hétköznapi életben költségnek nevezzük azt az összeget, amit egy tevékenységgel kapcsolatban ténylegesen kifizettünk, vagy ki kell fizetnünk: a beszerzett nyersanyag ára, a kifizetésre váró közüzemi számla, a befizetendő adó stb. Nem tekintjük viszont költségnek azokat a lehetőségeket, amelyeket elszalasztottunk azért, mert egy bizonyos munkát elvállaltunk. Ha Ön itt ül, és a mikroökonómia rejtelmeit igyekszik megérteni, akkor bizony ennek nem csak közvetlen ráfordításai jelentenek költséget. Nem csak a befizetett tandíj, az internetes szolgáltatás díja, a számítógép amortizációja jelent költséget. A képernyő előtt töltött idővel elszalasztott jövedelem-szerzési lehetőségeket és más hasznos vagy kellemes elfoglaltságokat. Ezek mind a mikroökonómia-tanulás gazdasági költségei.
Ha erőforrásainkat egy tésztagyár létesítésére fordítottuk, akkor ennek gazdasági költsége mondjuk az a cipőmennyiség, amelyet ugyanennyi erőforrással lehet előállítani. Az évi 10 tonna tészta előállításának gazdasági költsége 10 000 pár cipő. A tésztagyárosnak persze soha nem jutna eszébe, hogy a 10 tonna tészta költségét a cipők árával azonosítsa. Ő bért, anyagot, energiát stb. számol. Ezek a tételek azonban részei a gazdasági költségnek, csak nem cipőmennyiségben, hanem pénzben kifejezve.


A közgazdaságtanban egy tevékenység gazdasági költsége azok a lehetőségek, amelyeket az erőforrások adott célra való felhasználásával elszalasztottunk.
A vállalkozók számításaikban azonban nem minden gazdasági költség jelenik meg, mert ők csak a pénzben jelentkező ráfordításokkal számolnak, és figyelmen kívül hagyják, vagy nem tekintik költségnek az elmaradt alternatív jövedelmeket.

A gazdasági költségek két részből állnak: tényleges pénzkiadásokkal járó ráfordításokból és az elmaradt alternatív jövedelemből.

A tényleges pénzkiadással járó ráfordításokat a szokásos üzleti kalkulációkban is rögzítik, nyilvántartják, időről-időre összesítik, jelentéseket készítenek ennek alapján, és egy sor adónem is ezen nyilvántartásokon alapul. Ezen költségek "hivatalos" jellegére utal, hogy gyakran számviteli költségeknek.
A számviteli költségek egy része közvetlenül a termelés során jár pénzkiadással. Ilyen például a munkabér, az anyagköltség stb. Ezeket szokás explicit költségnek nevezni. Másik részük viszont viszont a termelés megkezdése előtt jelent pénzkiadást – ezek az úgynevezett implicit költségek.

Mintafeladat
Az alternatív jövedelem rendszerint az adott befektetéssel máshol elérhető profit vagy pénzpiaci hozam. Természetesen az elszalasztott profit meghatározása mindig a tevékenység jellegétől függ. Egy építési vállalkozó nem a szupermarketet üzemeltető kereskedelmi vállalat profitját tekinti elmaradt jövedelemnek, hanem egy hasonló méretű és kockázatú vállalkozásét. A közgazdaságtanban elmaradt jövedelemnek a következő legjobb lehetőség hozamát tekintjük. Ez az elnevezés arra utal, hogy csak azokat a lehetőségeket vesszük számításba, amit az adott tevékenységet végző vállalkozó reálisan választhatott volna. Ezek a lehetőségek függnek a rendelkezésre álló tőke nagyságától, a vállalkozó szakértelmétől, a piacra való bejutás feltételeitől, a befektetés kockázatától stb. Kisebb vállalkozások esetén ilyen lehetőség a pénzpiacon elérhető hozam, például az államkötvény kamata, vagy hosszabb távra lekötött betétek kamata.

A számviteli költségeket további részekre bonthatjuk. A mikroökonómiai elemzés során a termelésben felhasznált erőforrásokat két tényezőre egyszerűsítettük, tőkére és munkára. Így a költségeket is erre a két tényezőre fogjuk visszavezetni: a tőke és a munka költségeire. Mindkét csoportban az a legfontosabb vizsgálati szempontunk, hogyan függenek ezek a ráfordítások a termelés nagyságától. A tőkeállomány nagysága csak hosszú távon változtatható, rövid távon adott, ezért rövid távon a tőke költségei nem függnek a termelés nagyságától. Ezzel szemben a munkaráfordítás rövid távon is változtatható, így a munkával kapcsolatos költségek rövid távon is változnak. A számviteli költségek megosztása ezért eltérő rövid és hosszú távon.

A gazdasági időtáv az alternatív jövedelem nagyságát is befolyásolja. Rövid távon már eldöntöttük, hogy mire fordítsuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, ezért az elmaradt jövedelem nagysága is adott. Hosszú távon viszont még választhatunk a lehetőségek közül, és minden lehetőséghez más ráfordítás, így más nagyságú alternatív jövedelem tartozik. A gazdasági költségek egészére érvényes tehát, hogy egy részük a termelés nagyságával változik, míg rövid távon egy részük állandó. Az egyes költség-típusok megjelenése szorosan összefügg a gazdasági időtávval és a tényezők jellegével, így csoportosítások ahhoz kapcsolódik. Ezt a kapcsolatot mutatjuk be az alábbi táblázatban.

Időtáv

jellemző

hosszú táv
rövid táv
piaci időtáv
döntési lehetőségek
minden tényező felhasználásra kerülő mennyisége megváltoztatható
legalább az egyik tényező felhasznált mennyisége megváltoztatható
egyetlen tényező mennyisége sem változtatható
módszertani eszköz
termelési függvény (skálahozadéki függvény)
parciális termelési függvény
nem értelmezhető
költség jellege
minden költség a termeléssel együtt változik
a költségek egy része állandó, más részük a termelés nagyságával változik
minden költség állandó


A továbbiakban az egyes költségtípusokat pontos meghatározásuk és jelölésük szerint fogjuk értelmezni.

Vissza Tovább