1. A költségek értelmezése
A költség fogalmának pontosításához és különböző típusainak elhatárolásához egy mindenki által ismert tevékenység példáját hívjuk segítségül.
Több-kevesebb gyakorisággal szinte mindenki jár fodrászhoz, így nagyjából tudja, hogy egy ilyen termelő-tevékenység milyen költségekkel jár. Vegyük sorba a lehetséges költségeket:
- A munkavégzés költsége a munkabér és járulékai (társadalombiztosítás, munkáltatói járulék stb.).
- A szolgáltatáshoz többféle anyagot használnak fel (sampon, festék, pakolás stb.), amit meg kellett vásárolni.
- Igénybe vesznek különböző energia-szolgáltatást (villany, gáz).
- Használnak vizet, amiért ugyancsak fizetni kell
- Használnak eszközöket, amelyek kopnak, avulnak, ennek is vannak költségei
- Az üzlet berendezése, maga az épület is használódik, ez ugyancsak költséget jelent
- Ha a helyiség nem a tulajdonosé, akkor bérleti díjat kell fizetni érte.
- Folyamatosan biztosítani kell a tisztaságot és be kell tartani az egészségügyi előírásokat takarítás, festés, fertőtlenítés stb.
- A tevékenység után különböző adókat kell fizetni (forgalmi adó, iparűzési adó stb.).
- Fizetni kell a tevékenységhez esetleg korábban felvett hitelek kamatait és törlesztését.
- Minden vállalkozás bizonyos adminisztrációt igényel, ennek is vannak költségei.
- A piac megszerzése és megtartása is költségekkel jár (reklám, "kényelmi" szolgáltatások stb.).
A fenti lista valószínűleg nem is teljes, hiszen kimaradt belőle például a dolgozók folyamatos továbbképzése, a divat követésének költségei, biztonsági berendezések létesítése stb.
A felsorolt költségeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:
- Egyes tételek csak akkor merülnek fel, ha van termelés (munkabér, anyagfelhasználás, energia).
- A termeléshez kapcsolódó költségek egy része arányos a szolgáltatás mennyiségével (anyagfelhasználás), míg más költségek nem változnak arányosan a termeléssel (világítás, fűtés).
- Egyes kiadások akkor is felmerülnek, ha az üzletet zárva tartjuk (bérleti díj, kamat, az épület kopása).
- Bizonyos költségeket előre ki kell fizetni (reklám, anyagbeszerzés).
- Találunk olyan költségeket, amelyek korábban nagyobb beruházást igényeltek (berendezés, eszközök, épület), de a termelés időszakában nem szükséges pénzt kiadni.
Az elméleti elemzések során ehhez hasonló szempontokból fogjuk a költségeket vizsgálni. Néhány egyszerűsítést azonban alkalmaznunk kell, a könnyebb áttekinthetőség érdekében.
A költségek egy részét csak időszakra tudjuk meghatározni a bérleti díjat naptári időszakokra fizetjük, a kamatok is így merülnek fel, a könyvelő is havi díjat kér stb. A költségek másik része közvetlenül kapcsolódik a termelés mennyiségéhez festékből meghatározott normatíva szerint használnak a fodrászok. A kiadások egy része pontosan hozzárendelhető a kibocsátás nagyságához például egy hajvágás munkadíja. Más tételek viszont csak az adott időszak egészére vonatkoznak a víz- vagy energia-díj. A költségeket minden esetben termékegységre kell átszámítanunk, az összehasonlítás érdekében. Ez a számítás történhet úgy, hogy az időszakok egészére felmerülő költségeket elosztjuk a termelt mennyiséggel, vagy úgy, hogy a termeléshez közvetlenül kapcsolódó költségeket felszorozzuk az adott időszakban kibocsátott mennyiséggel. Így egy adott időszakra számított költség egy termékmennyiségre is vonatkozik.
A termelés és a költségek kapcsolatának elemzése során figyelmen kívül hagyjuk a beruházási költségeket. Ezek ugyanis nem a ráfordításkor kerülnek beszámításra, hanem a felhasználáskor, az elhasználódással arányos amortizáció elszámolásának formájában. Elemzésünk ebben a fázisban az úgynevezett folyó költségekre terjed ki, a tartós befektetések elemzésére a tőkepiaccal foglalkozó részben térünk ki.
A hétköznapi életben költségnek nevezzük azt az összeget, amit egy tevékenységgel kapcsolatban ténylegesen kifizettünk, vagy ki kell fizetnünk: a beszerzett nyersanyag ára, a kifizetésre váró közüzemi számla, a befizetendő adó stb. Nem tekintjük viszont költségnek azokat a lehetőségeket, amelyeket elszalasztottunk azért, mert egy bizonyos munkát elvállaltunk. Ha Ön itt ül, és a mikroökonómia rejtelmeit igyekszik megérteni, akkor bizony ennek nem csak közvetlen ráfordításai jelentenek költséget. Nem csak a befizetett tandíj, az internetes szolgáltatás díja, a számítógép amortizációja jelent költséget. A képernyő előtt töltött idővel elszalasztott jövedelem-szerzési lehetőségeket és más hasznos vagy kellemes elfoglaltságokat. Ezek mind a mikroökonómia-tanulás gazdasági költségei.
Ha erőforrásainkat egy tésztagyár létesítésére fordítottuk, akkor ennek gazdasági költsége mondjuk az a cipőmennyiség, amelyet ugyanennyi erőforrással lehet előállítani. Az évi 10 tonna tészta előállításának gazdasági költsége 10 000 pár cipő. A tésztagyárosnak persze soha nem jutna eszébe, hogy a 10 tonna tészta költségét a cipők árával azonosítsa. Ő bért, anyagot, energiát stb. számol. Ezek a tételek azonban részei a gazdasági költségnek, csak nem cipőmennyiségben, hanem pénzben kifejezve.
A közgazdaságtanban egy tevékenység gazdasági költsége azok a lehetőségek, amelyeket az erőforrások adott célra való felhasználásával elszalasztottunk.
A vállalkozók számításaikban azonban nem minden gazdasági költség jelenik meg, mert ők csak a pénzben jelentkező ráfordításokkal számolnak, és figyelmen kívül hagyják, vagy nem tekintik költségnek az elmaradt alternatív jövedelmeket.
A gazdasági költségek két részből állnak: tényleges pénzkiadásokkal járó ráfordításokból és az elmaradt alternatív jövedelemből.
A tényleges pénzkiadással járó ráfordításokat a szokásos üzleti kalkulációkban is rögzítik, nyilvántartják, időről-időre összesítik, jelentéseket készítenek ennek alapján, és egy sor adónem is ezen nyilvántartásokon alapul. Ezen költségek "hivatalos" jellegére utal, hogy gyakran számviteli költségeknek.
A számviteli költségek egy része közvetlenül a termelés során jár pénzkiadással. Ilyen például a munkabér, az anyagköltség stb. Ezeket szokás explicit költségnek nevezni. Másik részük viszont viszont a termelés megkezdése előtt jelent pénzkiadást ezek az úgynevezett implicit költségek.
|
|
Az alternatív jövedelem rendszerint az adott befektetéssel máshol elérhető profit vagy pénzpiaci hozam. Természetesen az elszalasztott profit meghatározása mindig a tevékenység jellegétől függ. Egy építési vállalkozó nem a szupermarketet üzemeltető kereskedelmi vállalat profitját tekinti elmaradt jövedelemnek, hanem egy hasonló méretű és kockázatú vállalkozásét. A közgazdaságtanban elmaradt jövedelemnek a következő legjobb lehetőség hozamát tekintjük. Ez az elnevezés arra utal, hogy csak azokat a lehetőségeket vesszük számításba, amit az adott tevékenységet végző vállalkozó reálisan választhatott volna. Ezek a lehetőségek függnek a rendelkezésre álló tőke nagyságától, a vállalkozó szakértelmétől, a piacra való bejutás feltételeitől, a befektetés kockázatától stb. Kisebb vállalkozások esetén ilyen lehetőség a pénzpiacon elérhető hozam, például az államkötvény kamata, vagy hosszabb távra lekötött betétek kamata.
A számviteli költségeket további részekre bonthatjuk. A mikroökonómiai elemzés során a termelésben felhasznált erőforrásokat két tényezőre egyszerűsítettük, tőkére és munkára. Így a költségeket is erre a két tényezőre fogjuk visszavezetni: a tőke és a munka költségeire. Mindkét csoportban az a legfontosabb vizsgálati szempontunk, hogyan függenek ezek a ráfordítások a termelés nagyságától. A tőkeállomány nagysága csak hosszú távon változtatható, rövid távon adott, ezért rövid távon a tőke költségei nem függnek a termelés nagyságától. Ezzel szemben a munkaráfordítás rövid távon is változtatható, így a munkával kapcsolatos költségek rövid távon is változnak. A számviteli költségek megosztása ezért eltérő rövid és hosszú távon.
A gazdasági időtáv az alternatív jövedelem nagyságát is befolyásolja. Rövid távon már eldöntöttük, hogy mire fordítsuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, ezért az elmaradt jövedelem nagysága is adott. Hosszú távon viszont még választhatunk a lehetőségek közül, és minden lehetőséghez más ráfordítás, így más nagyságú alternatív jövedelem tartozik. A gazdasági költségek egészére érvényes tehát, hogy egy részük a termelés nagyságával változik, míg rövid távon egy részük állandó. Az egyes költség-típusok megjelenése szorosan összefügg a gazdasági időtávval és a tényezők jellegével, így csoportosítások ahhoz kapcsolódik. Ezt a kapcsolatot mutatjuk be az alábbi táblázatban.
|
|