A kínálat lehetőségeit a termelés technikai feltételei szabják meg. Ezért röviden meg kell ismerkednünk a termelési függvény néhány tulajdonságával.

A munka mennyiségét N betűvel fogjuk jelölni, egyrészt, hogy megkülönböztessük a pénzkereslettől. Másrészt azért térünk el a mikroökonómiában használatos jelöléstől, mert itt a munka mennyiségét nem idővel, hanem fővel, az alkalmazott munkások számával (number of labourer) mérjük.

Rövid távon a tőkeállomány nagysága adott, a kibocsátás mértéke tehát a felhasznált munka mennyiségétől függ. A tőkeállomány önmagában nem alkalmas a termelésre, ezért, ha a munka felhasználása nulla, akkor termelés sincsen. A munka mennyiségének növekedésével a kibocsátás természetesen növekszik, a függvény tehát pozitív meredekségű.

Mindazonáltal adott tőkeállomány mellett a munka mennyiségének növelésével az újabb munkás egyre kevesebb felszerelést tud használni, ezért egyre kisebb lesz a termelékenysége. Ezért az újabb és újabb munkások beállításával a kibocsátás csökkenő ütemben növekszik.

Ugyanerre az eredményre jutunk, ha alkalmazzuk azt a feltevést, hogy a termelés csak a tőkétől és munkától függ és a volumenhozadék állandó (a termelési függvény első fokú homogén). Ez azt jelenti, hogy ha a tőkét és a munkát egy-egy százalékkal növeljük, akkor a termelés is egy százalékkal nő. Általánosan:

(94)

Ebből következik, hogy ha csak a munkát növeljük -szorosára, akkor a termelés -nál kisebb ütemben növekszik.

Rögzített tőkeállomány esetén a kibocsátás változása csak a munka mennyiségének változásától függ.

(95)

ahol konstans.

Fenti feltevéseink szerint 95. képlet egy pozitív, de csökkenő meredekségű függvény, azaz:

60. ábra

A feltevéseinknek megfelelő termelési függvény az itt látható módon ábrázolható. A függvény meredeksége a munkamennyiség növekedésének a termelésre gyakorolt hatását fejezi ki.

A munka határtermelékenysége azt fejezi ki, mennyivel változik meg a termelés a munka mennyiségének egy-egy egységgel való növelésével. A munka határtermelékenysége (vagy röviden határterméke) a termelési függvény N szerinti deriváltja. A munka határtermékét MP_N betűkkel jelöljük (Marginal Product of Labour).

61. ábra

Rögzített tőkeállomány mellett a munka határtermelékenysége az alkalmazott munkások számának növelésével folyamatosan csökken. A határtermelékenység, a termelési függvény deriváltja nem állandó, hanem nagysága a munka mennyiségétől függ. A munka határterméke folyamatosan csökken, és a termelési függvény maximális értékénél éri el a nullát. A termelési függvényből tehát közvetlenül levezethetjük a határtermék-függvényt – ahogyan az itt látható.

A termelési függvény helyzetét természetesen meghatározza a rendelkezésre álló tőkeállomány nagysága. Minél nagyobb a tőkeállomány, annál több terméket lehet ugyanannyi munkával előállítani.

62. ábra

A tőkeállomány növekedésének hatására a kibocsátási függvény megnyúlik. Az ábrán egy ilyen esetet láthatunk, ahol , így a kibocsátás is nagyobb tőkeállomány mellett.

A technika fejlődése, a termelékenység növekedése hasonló változást idéz elő a termelési függvényben, a kibocsátás vizsgálata során azonban a technikai színvonalat adottnak vesszük.