A munkapiac egy nemzetgazdaságban adott időszakban jelentkező összes munkakereslet és -kínálat, valamint azok kölcsönhatása. A munkapiacon a munka, mint termelési tényező adásvétele történik.
A nemzetgazdasági munkapiac nem köthető helyhez, az összes kereslet és a kínálat soha nem jelenik meg együttesen és egy helyen.
A munka keresletét és kínálatát makroszinten létszámban, főben fejezzük ki. Ez a létszám azonban nem feltétlenül azonos a ténylegesen dolgozók számával, mert a statisztika egy főnek csak azt számolja, aki az adott időszakban, az adott országban átlagos (törvényes) munkaidőben dolgozik. Az összesített munkapiacon két 4 órás munkavállaló egy főnek számít. A foglalkoztatást tehát ún. számított létszámban fejezzük ki. Ez a számítási módszer a munka mennyiségét végső soron munkaidőben méri, hiszen egy fő azonos a normál napi, heti, havi stb. munkaidővel, és nem feltétlenül egyetlen emberrel.
|
|
|
A munkapiac szerepéről eddig annyit mondtunk, hogy a háztartások munkakínálatát kapcsolja össze a vállalatok munkakeresletével. A jövedelemáramlási folyamatból kiderült, hogy a munkapiacon szerzett munkabér a háztartási szektor jövedelmének legfontosabb forrása. Ugyanez a bérösszeg a vállalatok kiadásai között szerepel, így meghatározó a vállalati szektor jövedelmezőségében. A munkapiac eszerint a háztartási és a vállalti szektor döntéseiben fontos szerepet játszik, meghatározva a jövedelmek és ezáltal a kereslet alakulását.
A jövedelem forrása nemzetgazdasági szinten ugyanakkor a termelés. A munkapiac ebből a szempontból is fontos: a kibocsátás nagyságát a felhasznált termelési tényezők mennyisége, ezen belül a munkamennyiség határozza meg.
ha adott az árszínvonal, akkor ez meghatározza azt összkeresletet illetve aggregált keresletet, amely biztosítja az áru- és pénzpiac egyensúlyát. A vállalati szektor ehhez az összkereslethez igazítja termelését. A termelés nagysága meghatározott mennyiségű munka felhasználásával biztosítható, így adott a munkakereslet és ezáltal a foglalkoztatás is. Ebben a megközelítésben a munkapiac passzívan követi az áru (és pénzpiac) alakulását.
Ezen gondolatmenetünk mögött az húzódik meg, hogy a vállalati szektor profitja kizárólag a termelés nagyságától függ., mert a termelés költségei minden termelési szinten azonosak. A bevétel pedig adott árszínvonal mellett csak a kibocsátás nagyságától függ. Ezt a feltevést azonban fel kell adni.
- Egyrészt azért, mert az aggregált kereslet bemutatásával láthattuk, hogy az áru és pénzpiac egyensúlya a legkülönbözőbb jövedelem-árszínvonal kombinációknál alakulhat ki. A kínálatot már nem vizsgálhatjuk tisztán a reáltényezők oldaláról, be kell kapcsolnunk az árszínvonal nagyságának hatását is.
- Másrészt csak piaci időtávon feltételezhetjük, hogy a termelés növekedése nem változtatja meg a költségeket. Rövid távon már változtatható valamelyik termelési tényező mennyisége, ebből következően a költség is változik, és többnyire nem arányosan a felhasznált tényező mennyiségével.
Változó árszínvonal és foglalkoztatás mellett a vállalati szektor nem passzívan alkalmazkodik az aggregált kereslethez.
Rövid távon az aktív szerep egyik meghatározó eleme a munkapiac – a változó tényező a munka, ennek költségét pedig a munkapiac feltételei, ezen belül elsősorban a munkabér határozza meg.
A munkapiac az aggregált kínálat oldaláról kapcsolódik a gazdasági körforgás többi eleméhez, elsősorban az árupiachoz.
A háztartások munkapiaci helyzete a bérből származó jövedelmeket befolyásolja. Ez része teljes nemzeti jövedelemnek, illetve a háztartási szektor keresletének forrásául szolgáló jövedelem legfontosabb része. Ugyanakkor a munkabér és ezen keresztül a háztartások jövedelmi helyzete csak közvetlenül függ a munkapiactól – közvetve az egész nemzetgazdaság helyzetétől függően alakul. A jövedelemáramlási folyamatok vizsgálatánál is láttuk, hogy a munkabér része a vállalatok által realizált nemzeti jövedelemnek. A háztartások kereslete nem egyik vagy másik jövedelmi elemtől, hanem a nemzetgazdaság egész jövedelmétől függ. Ezért a munkabér alakulása csak tükrözi a nemzeti jövedelem nagyságának változását, illetve a jövedelem megoszlását az egyes gazdasági szektorok között.
A munkapiac egy fontos makrogazdasági feszültség megjelenési helye, nevezetesen a munkanélküliségé. A munkanélküliséget elsősorban nem a munkapiac teremti meg, okai más gazdasági területeken keresendők. A munkapiac megjeleníti a probléma létét és méreteit, ezzel mélyebben rejlő feszültségekre is ráirányítja a figyelmet.
A munkapiacon keresztül mérhető az ország termelési kapacitása: a munkavállalók száma, összetétele meghatározza az ország termelési lehetőségeit.
A munkapiac szerepe a nemzetgazdaságban:
- összekapcsolja a háztartások munkakínálatát a vállalatok munkakeresletével
- meghatározza a termelés egyik fontos költségét, a munkabért, és ezen keresztül a vállalatok profitját
- a háztartások jövedelmének egyik fontos forrását, a munkabért biztosítja
- meghatározza – adott tőkeállomány mellett – a nemzetgazdaság termelési lehetőségeit
- a munkanélküliség formájában nem csak a munkapiac egyensúlytalanságát jelzi, hanem a nemzetgazdaságban meglévő egyéb feszültségeket is
A munkapiac eszerint kulcsszerepet játszik az aggregált kínálat alakulásában, hat az aggregált keresletre, és a makrogazdasági egyensúly egyik fontos terepe.
|
|