7. A monopolisztikus verseny
A monopolisztikus verseny vállalata bizonyos értelemben monopolerővel bír, hiszen képes saját termékét elkülöníteni a többiekétől. Ugyanakkor piaci részesedése csekély, ezért az adott termék piaci árával mindenképpen úgy kell számolnia, mint a versenyző vállalatnak. Ez a különleges helyzet abban nyilvánul meg, hogy kétféle kereslet-rugalmassággal kell számolnia ármegállapítása során: az egyik azt fejezi, hogyan reagálnak a vevői az ő egyedi árváltoztatására, a másik pedig azt mutatja meg, hogyan reagálnak vevői arra az árváltozásra, amelyet vállalatunk a többiekkel együtt hajt végre. A vállalatnak tehát két keresleti függvénnyel kell számolnia.
Az inverz keresleti függvény továbbra is a 
képlettel adható meg, s a határbevételt is a monopol esethez hasonlóan képezzük: 
. A lényeges különbség: a monopólium termékeinek nem volt közeli helyettesítője, míg a monopolisztikus versenyben termelő vállalatokénak van, így a monopolisztikus versenyben termelt termékek iránti keresleti görbe árrugalmassága jóval nagyobb, mint nem helyettesíthető termékek esetén.
Ezen különbség ellenére rövid távon a profitmaximum feltétele 
és az ármeghatározás semmiben nem különbözik a monopóliumétól, amint az a 110. ábrán látható.
A monopolisztikus verseny vállalatai – hasonlóan a monopóliumhoz – bizonyos mértékig képesek befolyásolni a keresleti függvényt, a vevők magatartását. Reklámokkal, különböző eladási akciókkal átcsábíthatják a vevőket más eladóktól. Ezen vállalatok körében éles verseny alakul ki a vevők megszerzése érdekében.