Piaci egyensúly különböző piaci szerkezetekben

1. A piaci szerkezetek jellemzői

Egy termék vagy termelési tényező piacának működését a következő tényezők határozzák meg:

• mennyi vevő akarja az adott árut megvásárolni
  
• mennyi eladó kínálja a terméket
  
• az egyes vevő vagy eladó milyen arányt képvisel az összes keresleten és kínálaton belül
  
• milyen könnyű (vagy nehéz) bejutni a piacra – van-e törvényi vagy gazdasági akadálya a piacon való megjelenésnek
  

A közgazdaságtan a piac működésének "normájának" az úgynevezett tökéletes versenyt tekinti. Ekkor a piaci ár a kereslet és kínálat hatására szabadon mozog, ezzel pontosan informálja a szereplőket saját helyzetükről, és az egyensúlyt az árak mozgása képes megteremteni. A piac úgy működik, ahogyan azt várjuk tőle. Más kérdés, hogy léteznek-e mindig és mindenhol ezek a feltételek. A piac akkor működik tökéletlenül, ha a tökéletes verseny valamelyik feltétele hiányzik. Így a tökéletlen piacot már könnyebb leírni.

A tökéletes verseny feltételei ma nagyon kevés esetben érvényesülnek. A közgazdaságtan kialakulásakor, a 18-19. században azonban sokkal inkább hasonlítottak a valóságos piacok a tökéletes versenyhez. Ennek oka kettős volt:

1. Egy-egy termelő kis tőkével, kis kapacitással és így jelentéktelen piaci részesedéssel bírt. Egyrészt a termelés technikai feltételei (gondoljunk csak a manufaktúrákra!) nem tették lehetővé a nagy üzemméretek kialakulását; másrészt az egyes tőkés sem rendelkezett még olyan nagyságú tőkével, hogy egy piac igényeinek jelentős részét kielégítő termelési kapacitás felett rendelkezzen.
   
2. Az egyes részpiacok regionális jellegűek voltak: a közlekedés fejlettsége még nem tette lehetővé, hogy országrészek, vagy országok piacai teljesen összekapcsolódjanak.
   
   

A közgazdaságtan piaci modellje ezért először egy versenypiacot írt le. A mai globalizált piacokat is ugyanazokkal a kategóriákkal jellemezzük, mint a 200 évvel ezelőtti tudósok: árakról, keresletről, kínálatról, profitról beszélünk. Ezen kategóriák "tiszta" tartalmát akkor értjük meg igazán, ha megismerjük a tökéletes verseny modelljét.

A tökéletes piacon az árak kizárólag a kereslet – kínálat kölcsönhatására alakulnak. Mi a feltétele annak, hogy egyetlen szereplő se legyen képes önkényesen, saját érdekei alapján befolyásolni az árat?

1. Minden termelő ugyanolyan terméket kínáljon, ezért a vevőnek közömbös legyen, hogy kitől vásárol. Ekkor a vevők kizárólag az árak alapján fogják eldönteni, melyik eladót részesítik előnyben. Ezért az eladók – rövid időn belül – kénytelenek lesznek azonos áron értékesíteni terméküket. Aki drágábban árul, mint a többiek, attól nem fognak vásárolni. Aki olcsóbban, az nem tudja a keresletet kielégíteni, így végül is a magasabb ár is érvényesülhet.

1. Egyetlen eladó vagy vevő se legyen képes olyan mennyiséget értékesíteni, vagy vásárolni, ami jelentős hányadát adja a teljes piaci forgalomnak. Ehhez sok vevő és eladó kell, akik egyenként csekély részesedéssel bírnak.
   
2. Ne lehessen a piacot "kisajátítani", vagyis bárki viszonylag könnyen létesíthessen új üzemet, illetve könnyen lehessen kivonni a tőkét az adott termék termeléséből.
   
3. Mindenki pontosan ismerje a piac jellemzőit – ki és milyen áron, milyen terméket értékesít. Precízebben: a piac szereplői tökéletesen informáltak legyenek.
   

Ha mindezek a feltételek fennállnak, akkor az egyes piaci szereplők (eladók vagy vevők) számára a piaci ár adottság. Az eladók és vevők egyformán árelfogadók!

A fenti jellemzők alapján tudjuk az egyes piaci típusokat, az úgynevezett piaci szerkezeteket megkülönböztetni egymástól.

A piaci szerkezetekben meglévő különbségek elsősorban a fogyasztási cikkek piacának működését befolyásolják - döntően a vállalati kínálatnak a kereslethez való alkalmazkodásán keresztül.