Monopolisztikus verseny esetében az adott termék piacán relatíve sok vállalat működik, melyek piaci részesedése kicsi, ezért elképzelhetetlen, hogy egy cég önmagában képes legyen akkora termelésre, ami a piaci árat befolyásolná.

A vállalatok által gyártott termékek, vagy szolgáltatások nem tökéletes helyettesítői egymásnak, de alaptulajdonságaikban azonosak. Minden egyes termelő termékének van olyan vonása, amely alapján a fogyasztók egy része megkülönbözteti azt a többiekétől. Ugyanakkor az eltérések nem minden fogyasztó számára fontosak. Sokan tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy mondjuk milyen márkanevű szappant vásárolnak, vagy milyen típusú taxiba ülnek be. Mások viszont úgy gondolják, hogy a szappan az szappan, a taxi az taxi, és mindegy nekik, melyik fajtát veszik. Ez utóbbi fogyasztók csak az ár alapján döntenek, és mindig attól fognak vásárolni, aki a legolcsóbban adja a terméket. Ezért lesz egy viszonylag egységes ára a terméknek, amellett, hogy csekély eltérés lehet az egyes termelők árai között.

A versenyhelyzet abban is megnyilvánul, hogy az iparág vállalatai saját termékük árát és a kínálat mennyiségét úgy határozzák meg, hogy figyelmen kívül hagyják a többiek döntéseit, pontosabban annak csak végső következményét, a piac egészére vonatkozó árat veszik számításba.

A verseny legfontosabb feltétele érvényesül: szabad a piacra való belépés és a piacról való kilépés. Elméletileg korlátozás nélkül lehet új vállalatot létrehozni, és a befektetést kivonni. Ez biztosítja többek között azt, hogy ne alakuljon ki tartósan gazdasági profit az iparágban.

Mivel a gazdasági profit legfeljebb abból származhat, hogy a megkülönböztetett terméket sikerül valamivel magasabb áron értékesíteni, mint a tömegterméket, ezért egyetlen termelő sem fog arra törekedni, hogy megegyezést kössön a többiekkel. Ezt egyébként a résztvevők nagy száma sem tenné lehetővé.