5. Fedezeti pontok és kínálat
Tegyük fel, hogy az ár kisebb, mint az átlagköltség minimuma! Ekkor a vállalatnak - akármennyit termel is - nem térül meg minden költsége. Ahhoz, hogy ennek minden következményét belássuk, kicsit részletesebben kell megvizsgálnunk az egyes költség-típusok tartalmát.
A változó költségeket eddig azonosítottuk a munkabérre történő kiadásokkal. A termelésnek ezen kívül természetesen vannak egyéb változó költségei is: anyagokat kell beszerezni, alkatrészeket kell vásárolni, energiát kell használni, adót kell fizetni stb. A termelés folyamatossága érdekében ezeknek a késztermék eladásakor azonnal meg kell térülniük, hiszen ellenkező esetben nem lehet tovább folytatni a termelést, mert nem tudjuk beszerezni a változó tényezőket a következő termelési folyamathoz.
Az állandó költségek egyrészt a tőkejavak megtérülését és fenntartását tartalmazzák: az amortizációt, a bérleti díjakat, a karbantartási költségeket stb. Így az állandó számviteli költségek egy része explicit költség (például a bérleti díj), egy része pedig implicit költség (pl. az amortizáció).
Állandó költsége a termelésnek az elmaradt jövedelem is! Az összköltség tehát megegyezik a termelés összes gazdasági költségével. Ennek egy része számviteli költség, ami lehet állandó és változó jellegű.
Folytatható-e a termelés, ha nem térülnek meg az állandó költségek? Elvileg igen, hiszen a felszerelések adottak, a szükséges forgóeszközöket be lehet szerezni, az alkalmazottakat ki lehet fizetni. Ekkor azonban nem térülnek meg a befektetett eszközeink: nem térül meg az amortizációs költség, nem tudunk kamatot és bérleti díjat fizetni, és nem kapjuk meg elmaradt jövedelemnek megfelelő összeget sem. Vagyis a vállalat hosszú távú működési feltételei nem biztosítottak, a vállalat veszteséges.
Azt a termelés – költség – ár kombinációt, ahol az ár megegyezik az átlagos változó költséggel és a határköltséggel, üzembezárási pontnak nevezik.
Ha az ár ennél alacsonyabb, akkor a vállalat kilép a piacról. Ha viszont ennél magasabb, akkor a vállalat bevételei fedezik a változó költségeket és az állandó költségek egy részét is. Ezért rövid távon még érdemes fenntartani a termelést.
A vállalat hosszú távú működését csak az biztosítja, ha minden gazdasági költsége megtérül. Ez a gazdasági fedezeti pont.
A vállalat akkor realizál gazdasági profitot, ha az ár meghaladja az átlagköltség minimumát. A vállalat azonban rövid távon akkor is termel, ha az ár fedezi a változó költségeket és az állandó költségek egy részét. Ezért a vállalat akkor lép ki a piacról, ha az ár lecsökken a változó költségek minimumára. Másképpen fogalmazva: a vállalat minimális kínálati ára azonos az átlagos változó költség minimális nagyságával.
Mindezek alapján levezethetjük a vállalat kínálati függvényét!
Egy vállalat kínálati függvénye azt fejezi ki, hogy mennyit akar termelni különböző árak mellett. A vállalat egy adott árnál addig növeli termelését, amíg az ár meg nem egyezik a határköltséggel, és kilép a piacról, ha az ár alacsonyabb, mint az átlagos változó költség minimuma. Ha az ár növekszik, akkor a vállalat ismét addig növeli termelését, míg a határköltség el nem éri az árat. Ebből következik, hogy a vállalat kínálati függvénye egybeesik a határköltségfüggvény azon szakaszával, amely az átlagos változó költség minimuma felett helyezkedik el.
Ha a vállalat eladásai nem befolyásolják a piaci árat, akkor a vállalat kínálati függvénye nem más, mint a határköltségfüggvénynek az átlagos változóköltség-függvény minimuma felett lévő szakasza. Ha az ár kisebb, mint az átlagos változó költség minimuma, akkor a vállalat nem termel.
Fenti feltételek esetén a vállalat rövid távú kínálati függvénye pozitív meredekségű, mert a határköltség a termelés növekedésével növekszik. Ennek oka az, hogy rövid távon a termelési tényezők hozadéka csökken.