2. A neoklasszikus növekedési elmélet

A neoklasszikus növekedési elmélet alapkérdése az, hogy milyen növekedési ütem mellett biztosított az egyenletes és egyensúlyi (vagyis potenciális kibocsátás melletti) növekedés. A kérdésre adandó válasz érdekében az eddigi elemzést leegyszerűsítjük, és eltekintünk a technikai haladás hatásától.

A potenciális kibocsátás melletti fejlődés feltétele, hogy mindkét termelési tényezőt teljesen kihasználják. A termelési függvény tulajdonságaiból adódik, hogy ha bármelyik tényező gyorsabban növekszik, mint a másik, akkor a termelés növekedési üteme előbb-utóbb a lassabban bővülő tényező növekedési üteméhez igazodik. Optimális esetben tehát mindkét tényezőnek azonos ütemben kell nőnie, ezzel lehet a termelési tényezők adta lehetőséget legjobban kihasználni.

A növekedési elmélet egyrészt meghatározza az egyenletes növekedés jellemzőit, másrészt keresi az egyenletes növekedés feltételeit.

Foglaljuk össze a neoklasszikus egyenletes és egyensúlyi növekedés tulajdonságait!

• Az egyensúlyi pálya mentén K/N és Y/N nem változik.
• Az egyensúlyi pálya mentén mindkét termelési tényezőt teljesen kihasználják.
• Ha eltekintünk a technikai haladástól, akkor a kibocsátás és a tőkeállomány növekedési üteme a népesség növekedési üteméhez igazodik.
• Az egyensúlyi pálya mentén összefüggés érvényesül.