1. A növekedés forrásai

A modelljeinkben használt termelési függvény azt fejezte ki, hogy a kibocsátás nagysága adott technológia mellett a felhasznált tőke és munka mennyiségétől függ. Ebből közvetlenül adódik, hogy a kibocsátás akkor nő, ha növeljük a felhasznált tőke és munka mennyiségét. Hosszabb távon természetesen nem csak a tényezők mennyisége, hanem azok termelékenysége is változhat.

A termelési tényezők kibocsátásra gyakorolt hatását csak akkor tudjuk tisztán kimutatni, ha feltételezzük, hogy mindegyik tényezőt teljesen kihasználják. Ha ez nem volna így, akkor a termelés növelhető lenne a kihasználatlan kapacitások bevonásával is. Ez pedig nem a technikai, hanem a gazdasági, piaci feltételeken múlik. Ez utóbbiak hatását most figyelmen kívül hagyjuk, hogy a növekedés technikai – technológiai forrásait bemutathassuk.

A növekedési elméletek a termelés növekedését a következő elemekre vezetik vissza:

• a tőke mennyiségének növelése (változatlan technikai színvonal mellett);
• a munka felhasználásának növelése (változatlan technikai színvonal mellett);
• a technikai haladás, ami a tényezők hatékonyságát növelve „megsokszorozza”a tényezők hatását.

Az említett tényezők hatását a termelési függvény dinamizált változatának segítségével mutathatjuk ki.

A dinamikus termelési függvény megismerése után már könnyen ki tudjuk fejezni az egy főre jutó kibocsátás növekedésének forrásait.