A gazdasági növekedés mértékét az egy főre jutó kibocsátás növekedése jellemzi legjobban. A 106. képlet viszont a teljes kibocsátás növekedési ütemét mutatja meg. Alakítsuk át az egyenletet úgy, hogy az egy főre jutó kibocsátás növekedési ütemét meghatározó tényezőket is megismerjük! Ennek érdekében gondoljuk át, milyen kapcsolat van az egy főre jutó kibocsátás változása, valamint a kibocsátás és a létszám változása között!

Ha a kibocsátás és a létszám azonos ütemben növekszik, akkor az egy főre jutó kibocsátás nem változik. Az egy főre jutó kibocsátás akkor nő, ha a kibocsátás növekedési üteme meghaladja a létszám növekedési ütemét. Az egy főre jutó kibocsátás növekedési üteme kiszámítható a kibocsátás és a létszám növekedési üteméből:

(107)

A 107. képlet közelítő eredményt ad; a pontos számítás érdekében a képlet jobb oldalát még el kellene osztani -nel, aminek értéke igen közel áll egyhez.

Ezt az értéket kifejezhetjük 106. képlet megfelelő átalakításával:

(108)

Vegyük észre, hogy a tőkeállomány és a létszám növekedési ütemének különbsége közelítőleg az egy főre jutó tőkeállomány növekedési ütemét adja. Vezessük be az egy főre jutó tőkeállomány (K/N) jelölésére k-t, akkor 108. képletet az alábbi egyszerűbb alakra hozhatjuk:

(109)

Az egy főre jutó termelés növekedési ütemét az egy főre jutó tőkeállomány növekedési üteme, a tőke termelési rugalmassága, valamint a technikai haladás hatása határozza meg.

Miután feltártuk a növekedés forrásait, már „csak” az a dolgunk, hogy megkeressük az egyensúlyi növekedés feltételeit: milyen körülmények között használja ki a gazdaság a tényezők által biztosított növekedést? Milyen feltételek mellett lesz ez a növekedési ütem állandó?

A neoklasszikus közgazdaságtan hívei szerint a rendelkezésre álló termelési lehetőségek kihasználásához elegendő az, hogy a piacok zavartalanul működjenek. Ebben az esetben az ármechanizmus biztosítja, hogy minden tényezőt teljesen felhasználjanak, vagyis a potenciális kibocsátás érvényesüljön. Ebben a rendszerben tehát csak az egyenletes növekedés feltételeit kell feltárni.

A keynesiánus modellben középtávon nem valósul meg a teljes kapacitáskihasználás. Az egyensúlyi növekedés feltételeit ezért más megközelítésből kell levezetni, mint a neoklasszikus modellben.