A jól ismert termelési függvény eszerint a következőképpen módosul:

(101)

vagyis a t-edik időpont kibocsátását az adott időpontban rendelkezésre álló tőke (K_t) és munka (N_t) mennyisége, valamint a t-edik időpont technikai színvonala (A_t) határozza meg.

Mi történik akkor, ha mondjuk a tőkeállományt növeljük 10 százalékkal, miközben a többi tényező változatlan marad? Alkalmazzunk egy elsőfokú homogén termelési függvényt! A tőkeállomány egyoldalú növelése a termelésre kisebb mértékben hat, hiszen ahhoz, hogy a termelés is 10 százalékkal növekedjen, a munkamennyiséget is növelni kellene ugyanilyen ütemben. A termelési függvény ismeretében minden tényező termelési rugalmassága meghatározható.

Egy tényező termelési rugalmassága megmutatja, hány százalékkal változik a kibocsátás, ha az adott tényező felhasználását egy százalékkal növeljük.

Jelöljük a tőke termelési rugalmasságát -val! Ha a tőkeállományt egy százalékkal növeljük, akkor a kibocsátás százalékkal nő, feltéve, hogy a többi tényező mennyisége és a technikai színvonal változatlan. értéke első fokú homogén termelési függvény esetén mindig kisebb, mint egy. A rugalmassági mutató segítségével tetszőleges tőkeállomány-növekedés hatását meghatározhatjuk:

(102)

ahol a a kibocsátás növekedési üteme, pedig a tőkeállomány növekedési üteme.

Hasonló gondolatmenet alapján levezethetjük a munkafelhasználás növekedésének hatását! Ha egyoldalúan növeljük a munkafelhasználást egy százalékkal, akkor a kibocsátás százalékkal növekszik, hiszen a két tényező együttes növelése eredményezne egy százalékos kibocsátásnövekedést. A munkafelhasználás egyoldalú növelése tehát a következőképpen hat:

(103)

ahol a munkafelhasználás növekedési üteme.

Ha mindkét tényezőt növeljük, de eltérő ütemben, akkor a termelés növekedési ütemét az alábbi összefüggés segítségével határozhatjuk meg:

(104)

Végezetül vizsgáljuk meg a technika fejlődésének hatását! Az A szorzószám a technika adott állapotának a kibocsátásra gyakorolt hatását mutatja meg. Ha A egy százalékkal növekszik, akkor a termelés is egy százalékkal nő a technika fejlődésének hatására, változatlan tényezőfelhasználás mellett.

A technikai haladás hatása a kibocsátásra a

(105)

képlettel írható fel.

A három tényező együttes hatása a 104. képlet és 105. képlet összefüggés összevonásával adható meg:

(106)

A 106. képlet éppen azt formulázza meg, amit a fejezetrész elején rögzítettünk: a kibocsátás növekedésének forrása a tőke és munka növelése, valamint a technikai haladás.