Az állami gazdaságszabályozás

1. Az állam szerepe a gazdaságban

Az állam gazdaságban betöltött szerepe határozza meg a gazdasági beavatkozás közvetlen céljait, a célok eléréséhez alkalmazható eszközrendszert. Az állam gazdaságban betöltött szerepét rendszerint három csoportba szokás sorolni: allokációs, újraelosztási és stabilizációs szerep. A jövedelem-újraelosztási és a stabilizációs szerep a makrogazdasági események, folyamatok és összefüggések alapján válik szükségessé, az allokációs funkciót viszont különböző részpiacok elégtelen működése indokolja, tehát mikrogazdasági okok támasztják alá.

1. Az allokációs funkció

Az allokáció minden olyan kormányzati tevékenységet összefog, amely az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségét és minőségét befolyásolja. A kormányzati allokáció magában foglalja a közoktatás nyújtását, a cigaretta kivételesen magas adóztatását, a mezőgazdasági termelés támogatását, az autók szennyezőanyag kibocsátásának szabályozását, a búzabehozatal vagy -kivitel kvótájának meghatározását, az autópályák építését és a villamosáram árának meghatározását. Van-e valamilyen logika vagy szabály az előbbi felsorolásban?

A kormányzat allokációs tevékenységét a következő okok tehetik szükségessé:

2. Újraelosztási funkció

A piacgazdaságban a jövedelmek elosztása az egyes egyéneknek a termeléshez való hozzájárulásán alapul: a termelési tényezők tulajdonosai annak fejében kapnak jövedelmet, hogy hozzájárulnak a termék létrehozásához. A termelési tényezők tulajdonán és hozzájárulásán alapuló, de a legkülönbözőbb versenykorlátozó tényezők által keresztül-kasul eltorzított jövedelemelosztás olyan mértékű egyenlőtlenségeket idéz elő, amelyek a társadalom jelentős rétegeinek elszegényedését eredményezhetik. Mindez nemcsak az emberek igazságérzetével ellentétes, hanem az általa okozott politikai feszültségek és deviáns magatartásformák által a gazdasági folyamatok zavartalanságát is veszélyeztetheti. Ezért az állam feladatának tekintik a jövedelmek újraelosztását a társadalom tagjai között.

A jövedelem-újraelosztás legfontosabb eszköze az adóztatás és a transzferek nyújtása. A különféle adók és adójellegű állami jövedelmek beszedése miatt az elkölthető jövedelem kisebb lesz, mint a piacon realizált jövedelem. A szociális és jóléti transzferek pedig növelik a családok rendelkezésére álló jövedelmet. Az adók és juttatások rendszere lehetővé teszi, hogy jövedelmet kapjanak azok is, akik túl öregek vagy túl fiatalok ahhoz, hogy piaci jövedelemre tegyenek szert, betegek vagy más okból korlátozott a munkavállalásuk.

A jövedelem-újraelosztás mértékéről, irányáról állandó viták folynak a közgazdászok és politikusok között. Ennek a vitának egy sor olyan eleme van, amely a közgazdaságtan eszközeivel aligha értékelhető. Tananyagunkban nem is akarunk kitérni a politikai vagy szociális vonatkozásokra, csak a jövedelem-újraelosztás makrogazdasági hatásait fogjuk bemutatni.

Az általunk felvázolt egyszerű modellben a jövedelem-újraelosztás csak az adózás és a transzferek kifizetése révén megy végbe. A valóságban azonban egyéb tényezők is hozzájárulhatnak ehhez a folyamathoz. Így például a közjavak és irányított elosztású javak fogyasztása terén is tapasztalhatunk egyenlőtlenségeket: nem mindenki veszi egyformán igénybe a díjmentes középfokú oktatást, az egészségügyi szolgáltatásokat stb. A közjavak fogyasztása is jövedelmet eredményez, csak nem pénzben, hanem a szükségletek magasabb szintű kielégítésében. A kormányok a jövedelem újraelosztásához az allokáció megváltoztatásával is hozzájárulnak, de ennek mértékét nem, vagy csak nagyon nehezen lehet felmérni.

Az indirekt jövedelem-újraelosztás során gyakran azok is részesednek az állami forrásokból, akik meg tudnák fizetni az adott szolgáltatást. Ez a jelenség gyakran szolgáltat érvet a jövedelemarányok megváltoztatását helytelenítő irányzatok számára.

3. Stabilizációs funkció

Makrogazdaságtani vizsgálódásunk szempontjából legfontosabb állami feladat a gazdasági stabilitás fenntartása: az egyenletes gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás és az árstabilitás biztosítása, valamint a belső és külső pénzügyi egyensúly megőrzése. Az allokáció és a jövedelem-újraelosztás elsősorban a mikrogazdasági szereplők működési feltételeit, tehát a háztartási és vállalati döntéseket befolyásolja, a stabilizáció pedig elsősorban az összgazdasági folyamatok szabályozását jelenti. Mindegyik beavatkozási forma természetesen hatással van a mikro- és makrofolyamatokra egyaránt, de célját, feladatát tekintve egyik vagy másik területre irányul.

A stabilizáció általános célkitűzése, hogy magas szinten tartsa a kibocsátást és ezzel a foglalkoztatást, illetve elkerülje ezek nagy ingadozásait. Ennek érdekében az állam arra törekszik, hogy az összkeresletet vagy az összkínálatot növelje (vagy csökkentse) és ezen keresztül befolyásolja a foglalkoztatás szintjét is.

A stabilizáció azonban nemcsak jövedelmi vagy foglalkoztatási célkitűzéseket állíthat előtérbe. Adott helyzetben gyakran van szükség arra, hogy a belső vagy külső gazdasági egyensúly helyreállítása kerüljön a stabilizációs feladatok középpontjába. Erre akkor kerül sor, amikor a korábbi gazdasági események vagy valamilyen gazdaságpolitikai intézkedéssorozat felborította a kormány költségvetését vagy az államháztartási egyensúlyt, és jelentős mértékű belső vagy külső adósság halmozódott fel. Ekkor a stabilizáció közvetlen célja az eladósodási folyamat megállítása, ami háttérbe szoríthatja a stabilizációs funkció egyéb célkitűzéseit. Más esetben az ingadozó mértékű két- vagy többszámjegyű infláció veszélyezteti a gazdasági tisztánlátást, bátortalanítja el a beruházókat vagy ássa alá nagyobb társadalmi csoportok megélhetési feltételeit. Ilyen esetben az infláció mértékének leszorítása kerülhet a stabilizációs politika figyelmének homlokterébe.

Az állam konkrét stabilizációs szerepe ezért nagymértékben függ az ország gazdasági helyzetétől. Tanulmányaink során elsősorban a rövidebb távú belgazdasági stabilizációs feladatokra összpontosítunk, vagyis a munkanélküliség és az infláció leszorítására.