A közjavak fogyasztói nem rivalizálnak egymással és senki nem zárható ki a fogyasztásukból. A fogyasztók azért nem rivalizálnak egymással, mert a jószág fogyasztásával nem csökken a rendelkezésre álló mennyiség. Ha én élvezem a közvilágítást, akkor nem marad belőle kevesebb másoknak. A fogyasztásból való kizárás pedig arra a lehetőségre utal, hogy a nem fizetők számára lehetetlenné tegyük a fogyasztást. Tiszta közjavak esetén a javak fogyasztásából senki nem zárható ki, akár fizetett az illető, akár nem. Az árvízvédelmet vagy a balatoni szúnyogirtás hatását mindenki élvezi, függetlenül attól, hogy fizetett-e érte. Az ilyen javakat a magánszektor nem kész előállítani, mert a felhasználók többsége nem hajlandó fizetni érte, ezért az előállítás költségei általában nem térülnek meg. Az ilyen termékek és szolgáltatások előállítását csak az állam (a közösség) képes megszervezni, amelyik az adókból származó bevételekből a közösség igényének megfelelő mennyiségben képes termeltetni azokat.