Vissza Tovább

1. A nemzetgazdaság termelése és annak felhasználása

Alapfogalmak

Hogyan lehet egy egész ország termelését meghatározni?

Az első és kézenfekvő megoldás, hogy összeadjuk az országban működő vállalatok évi termelését – ezt bruttó kibocsátásnak fogjuk nevezni.

De reális-e ez az eredmény, hiszen egyes vállalatok felhasználják mások kibocsátását, így ugyanazt a termelést kétszer vesszük számításba. Ezt a problémát halmozódásnak nevezzük. A probléma kiküszöbölésének megértéséhez bemutatunk egy példát.
A halmozódás tehát a felhasznált anyagok értékéből adódik. Ha tudjuk, hogy egy-egy termelési fázisban, egy-egy termelőegységnél mekkora értéket tettek hozzá az anyagokhoz, mekkora volt az összértékből a termelő fogyasztás, akkor nem kell pontosan tudnunk, mely termékek kerülnek végső fogyasztásra és melyek nem.

Ha minden vállalat és ágazat összes kibocsátása, vagyis a bruttó kibocsátás értékéből levonjuk a termelő fogyasztást (az alap- és nyersanyagok, az energia stb. értékét), akkor megkapjuk a végső felhasználásra rendelkezésre álló termékek értékét.

Ekkor nem kell nyomon kísérni az egyes értékesítést: milyen célra használták a lisztet – a háztartások süteményt sütöttek-e belőle vagy a pékek kenyeret. Elég a pékek termelésének értékéből levonni a liszt ellenértékét.

Egy gazdaság végső felhasználásának értékét a hozzáadott érték fejezi ki, amely a bruttó kibocsátás értékének a termelő fogyasztás feletti része.

Az árupiac folyamatainak elemzését csak a hozzáadott értékre terjesztjük ki, hiszen a már megvásárolt és beépített, felhasznált anyagok esetében a kereslet és kínálat találkozott egymással. Ha valamelyik termelő ilyen nyersanyagból felesleget termelt, akkor az a készleteit növelte, tehát megjelenik a kibocsátás nagyságában.

Az árupiaci kibocsátást a makroökonómiai modellek a hozzáadott érték nagyságával azonosítják.

Mire és hogyan használjuk fel a termelést?
1. ábra
Ha a gazdaságba nem vonnak be külső forrásokat, akkor:
2. ábra
A megadott szimbólumokkal kifejezve a következő azonosságnak kell érvényesülnie:


A jövedelem-felhasználásnak azt a részét, amit nem hazai termékek vásárlására fordítanak "elszivárgásnak" nevezhetjük, mert a jövedelem kikerül a termelésből. Elszivárgás a megtakarítás, az adófizetés és az import.

A vásárlásoknak azt a részét, amelyeket nem a jövedelemből eszközölnek, befecskendezésnek nevezhetjük, mert olyan kereslet, ami a termeléstől független. Befecskendezés a beruházás, a kormányzati áruvásárlás és az export.

A gazdasági körforgás során az "elszivárgások" összekapcsolódnak a "befecskendezésekkel":

  • a megtakarítások a tőkepiacon keresztül pénztőkévé alakulnak;
  • az adó az állami kiadások forrásává válik;
  • az importhoz külföldi forrás kell, amit az export teremt meg.

Az eladásokat és a vételeket az árupiac közvetíti.

Vissza Tovább