A bruttó kibocsátásban egy sor ún. közbülső termék szerepel, amelyet nem végső felhasználásra szánnak, hanem más termékek alapanyagául szolgálnak. Ha csak így mérnénk a kibocsátást, akkor az a ténylegesen rendelkezésre álló termékek többszörösét mutatná. Ezen halmozódás kiküszöbölése érdekében a gazdaság össztermelésébe csak a végső felhasználásra kerülő termékeket és szolgáltatásokat számítjuk bele.

A fogyasztási cikkek esetében könnyű megállapítani mi a végső termék: a kenyér vagy a háztartási alufólia biztosan végső fogyasztásra kerül. De egy gépalkatrész, egy autógumi kerülhet végső felhasználásra és lehet közbülső termék is. A makrogazdasági elemzés nem épülhet arra, hogy minden vállalat minden termékét egyenként megvizsgáljuk: kinek adták el és milyen céllal. Szükséges egy általános módszer a végső felhasználás mérésére. Ha átgondoljuk, milyen utat tesz meg az alapanyag vagy a félkész termék, amíg végső termékké válik, könnyen megtaláljuk a megoldást.