Az összköltség a tőkére és a munkára költött összegből tevődik össze. A munkára fordított összköltség a munkabér és a munkamennyiség szorzata, a tőke költsége pedig a tőke mennyiségének és bérleti díjának szorzata. Jelöljük a munkabért p_L-lel, a tőke egységárát pedig p_K-val. Az isocost-egyenes egyenlete ekkor a következőképpen írható fel:

(68)

ahol TC, p_L és p_K állandó.

Adott összköltségből maximálisan vásárolható tőke mennyiségét az összköltség és a tőke árának hányadosa határozza meg. Ugyanígy határozhatjuk meg az összköltségből maximálisan vásárolható munka mennyiségét is. A további kombinációk a két szélső pont által meghatározott egyenesen helyezkednek el.

Ha az összköltség egyenletét 68. képlet-t átírjuk egy egyenes egyenletévé, akkor a következő formát kapjuk:

(69)

Az isocost-egyenes egyenletének meredekségét tehát a munka és tőke árának aránya határozza meg. Ha a vállalat egy egység munkával többet vásárol, akkor p_L/p_K nagysággal csökkentenie kell a tőke vásárlását, hogy összköltsége ne változzon. Az isocost-egyenes hasonló a háztartások költségvetési egyeneséhez: meredekségét a két tényező árának aránya, az origótól való távolságát pedig az összköltség nagysága határozza meg.

Minden egyes összköltségszintre felírhatunk egy-egy isocost-egyenest. Így egy isocost-sorozatot kapunk, amelyek egymással párhuzamosak, de az origótól távolodva egyre nagyobb összköltséget fejeznek ki.