Bevezetés

Hogyan lehetne kiválasztani ezek közül a legjobbat?

Először nézzük a műszaki (technikai) szempontot! Egy olyan megoldás, amelyik több tőkével és ugyanannyi munkával, vagy több munkával és ugyanannyi tőkével képes ugyanazt a termelést előállítani, biztosan rosszabb, mint a többi. Egy olyan megoldás, amelyik bármelyik termelési tényezőből többet igényel ugyanannyi termeléshez, biztosan drágább, és műszakilag is értelmetlen. (Ha csak nem egy kísérleti üzemről van szó, ahol egy új eljárást kell kikísérletezni.) táblázatunkban egy műszakilag nem hatékony megoldás van, a B variáció, amelyikhez több tőke és ugyanannyi munka kell, mint az A variációhoz. Ezért a B variációt biztosan el kell vetni.

Az A, C és D variációkat már csak akkor tudjuk összehasonlítani, ha ismerjük a gazdasági feltételeket is: mennyibe kerül a termelés az egyes variációknál. Azt tudjuk, hogy mennyi tőkebefektetés szükséges, de ismernünk kell a megtérülési időt is. A nagyobb befektetéssel megvalósítható üzem esetleg tovább használható, így éves költsége kisebb is lehet. Ismernünk kell a munkaköltségeket, az üzemeltetés, az energia-igényt stb. Ha az egyes megoldások termelési költségeit kiszámoltuk, akkor nyilvánvalóan azt a beruházást kell kiválasztani, amelyik a 3 reális lehetőség közül a legolcsóbb.

A vállalkozó napokig számol: többféle munkabérrel, többféle várható adókulccsal, többféle várható inflációs rátával, várható kamatlábbal, háromféle energia-árral – vagyis az elkövetkező évekre előrejelezhető változásokat is figyelembe véve készíti a kalkulációt. Az optimista várakozások szerint a D megoldás bizonyul legolcsóbbnak, de egy ilyen helyzet kialakulásának szerinte és a gazdasági kutatóintézetek szerint is kicsi a valószínűsége, ezért a reálisabb várakozásokon alapuló C megoldást sem veti el.

Ezt követően tárgyalni kezd a forgalmazókkal, akik többnyire építési-beruházási vállalkozók. Hirdetést ad fel a szélkerekek megrendelésére vonatkozóan is. A potenciális vevőkkel való tárgyalások, valamint az alternatív energiaforrások ára alapján nagyjából fel tudja mérni a termék keresleti árát, illetve az adott áron évente eladható mennyiséget. Ahhoz, hogy eldöntse, mennyit termeljen évente, a keresletet egybe kell vetnie a költségekkel. A legjobb megoldás ismeretéhez tudnia kell, hogy a különböző termékmennyiségeket milyen költséggel tudja előállítani.

Az előzetes elemzés során azt számolta ki, hogy a kapacitások teljes kihasználásával mennyibe kerül neki egy szélkerék. De mi van akkor, ha ennél kevesebbet termel? Az egy darab előállítási költsége nem feltétlenül azonos bármekkora termelés mellett. Ezért a konkrét kínálatról akkor lehet dönteni, ha tudja, hogy a meglévő üzem kibocsátása hogyan alakul az alkalmazott létszám változásával, és ennek alapján hogyan alakul az egyes kibocsátási szinten a darabköltség.

Egy vállalat kínáltának nagyságát a fentiek szerint a következő elemzések és döntések alakítják:

• A hosszú távú folyamatok alapján el kell dönteni, hogy a terméket milyen technológiával állítsák elő, illetve mekkora legyen a maximálisan előállítható termékmennyiség, vagyis az üzem termelési kapacitása. A döntés alapja a műszaki hatékonyság és a felhasználásra kerülő termelési tényezők várható ára, vagyis a termelés várható költségei.
  
• A kínált termék piaca (a kialakult ár és a kereslet) alapján el kell dönteni, hogy a rendelkezésre álló felszerelésekkel rövid távon mennyit termeljenek. Ehhez ismerni kell a felhasznált munkamennyiség és a termelés nagyságának kapcsolatát.
  
• A kínálat eldöntése után meghatározható, mennyi termelési tényezőre lesz szükség.
  
• A tényezőpiacon kialakuló rövid távon érvényes tényezőárak (munkabér, kamat stb.) alapján döntenek a végleges termelési mennyiségről, vagyis a kínálatról.
  
  

A döntések során elemezni kell a költségeket – rövid és hosszú távon -, a bevételt, a várható profitot, a felhasználásra kerülő tényezők piacának alakulását, a kibocsátott termék piacát, hogy végül is megtalálják a vállalati célt – a profit maximalizálását – szolgáló legjobb megoldást.

A vállalat magatartása eszerint egy bonyolult döntési folyamat egyes elemeinek vizsgálata után modellezhető. A vállalatok gazdálkodási döntései a következő logikai kapcsolatban állnak egymással:

1. A technikai feltételek és a kibocsátás kapcsolata
   
2. A termelés és a költségek kapcsolata
   
3. Az optimális kínálatra vonatkozó döntések
   
4. Tényező-kereslet
   
5. Az output és input piac kölcsönhatása