Vannak olyan monopoltermékek, amelyeket a fogyasztók többsége fogyaszt valamilyen mennyiségben, mint például a villanyáram. Az eladó tudja, hogy a vevők jelentős része többet fogyasztana, ha alacsonyabb áron kapná a terméket. Ezen tényt kihasználva a fogyasztott mennyiség alapján szabja meg az árat: aki egy bizonyos mennyiségnél többet fogyaszt az adott időszak alatt, az a teljes fogyasztott mennyiséget olcsóbban kapja.

Az áramszolgáltató vállalatok Magyarországon is alkalmazzák ezt a technikát. Aki havonta 50 kilowattóránál kevesebbet fogyaszt, az pl. 20 forintos egységárat fizet; akinek a fogyasztása 50-100 között van, az 18 forintos egységáron kapja az áramot, aki pedig 100-nál többet fogyaszt, az csak 16 forintot fizet. Ez azonban csak akkor éri meg a termelőnek, ha határköltsége és határbevétele 16 forintnál magasabb ár melletti kínálatot eredményez. A profit nagysága itt is a fogyasztói többlet egy részének „elszívásából” ered, ugyanakkor az értékesített mennyiség jelentősen növekszik. A 102. ábrán tanulmányozhatjuk a másodfokú árdiszkrimináció jelenségét.