Vissza

A monopólium akkor jár a legjobban, ha minden egyes vevőnek azon az áron tudja termékét értékesíteni, amennyit az maximálisan hajlandó fizetni érte.

Ha a vállalat tökéletes árdiszkriminációt folytat, akkor érvénytelenné válik az eddigi határbevételi függvény. Ha egy-egy egységgel növeli eladását, akkor ebben az esetben az adott egységhez tartozó rezervációs árral növekszik a bevétele. Ebből következően a határbevételi függvény egybeesik a keresleti függvénnyel. Elsőfokú árdiszkrimináció alkalmazásakor a vállalatnak érdemes mindaddig növelni eladásait, ameddig a bevétel növekedése, vagyis az aktuális piaci ár, meghaladja az adott mennyiséghez tartozó határköltséget. A maximális profitot akkor realizálja, ha éppen annyit ad el, amekkora mennyiségnél a határköltség-függvény metszi a keresleti függvényt.

A 100. ábrán jól látszik, hogy első fokú árdiszkrimináció esetén a profit nagysága tartalmazza a teljes fogyasztói és termelői többletet. Ezzel a módszerrel tehát a monopólium megszünteti a fogyasztói többletet, hiszen minden vevő azon az áron vásárol, amelyet hajlandó a termékért fizetni. A fogyasztói többlet a monopólium profitjává alakul.
100. ábra
Az ábrán a vízszintesen vonalkázott terület jelzi azt a profitnagyságot, amelyet a vállalat akkor kapna, ha minden vevőnek azonos áron értékesítene. Ebben az esetben a fogyasztói többlet nagysága az AP0B háromszög területének felel meg. Az első fokú árdiszkrimináció következtében az összbevétel az 0Q1CA terület, az összköltség pedig a határköltség-függvény alatti terület. A profit nagysága tehát a határköltség-függvény és a keresleti függvény közötti teljes terület. Az egységes árhoz képest a profit a függőlegesen vonalkázott területtel növekszik.
Annak ellenére, hogy e módszerrel tetemesen lehetne növelni a profitot, a vállalatok nem nagyon képesek megvalósítani a tökéletes árdiszkriminációt. Elsősorban azért nem, mert nem ismerik a vevők rezervációs árait. Ha megkérdeznék tőlük, akkor valószínűleg becsapnák az eladót, hiszen minden vevő abban érdekelt, hogy minél olcsóbban vásároljon. Csak különleges helyzetben lehet valamilyen mértékű diszkriminációt alkalmazni. Ilyen lehet például egy ügyvéd, aki jól fel tudja mérni az ügyfél anyagi helyzetét és fizetési készségét. Hasonló helyzetben lehet egy régiségkereskedő, aki jó emberismerettel rendelkezik, és minden vevőre annyiért sózza rá portékáját, amennyit az hajlandó fizetni.

Vissza