Ha mindkét tényező határterméke pozitív, akkor a munka mennyiségének növelésével a tőke mennyiségét csökkenteni kell - változatlan termelési mennyiség biztosítása érdekében. Ha azonban bármelyik tényező határterméke negatív, akkor mindkét tényező mennyiségét növelni kell. Ebben az esetben azonban technikailag nem hatékony megoldáshoz jutunk, hiszen az egyik tényező egyoldalú növelésével nem tudjuk növelni a termelést.

Az isoquant-görbék releváns tartománya csak a technikailag hatékony pontokat tartalmazza. Ebben a tartományban az isoquant görbe negatív meredekségű.

A technikailag hatékony pontokat a tengelyekkel párhuzamos érintők segítségével határolhatjuk el. (Lásd a 52. ábrán a C és D pontokat!) Ahol ezek érintik az isoquant-görbéket, ott kezdődik a görbe pozitív meredekségű szakasza. Ha a két érintő között a görbe bármely pontjából kiindulva növeljük a tőke vagy a munka mennyiségét, akkor bizonyosan növelni tudjuk a termelést és egy magasabb isoquant-görbére jutunk. (Ezt láthatjuk pl. az A pontból kiindulva.) Ha viszont egy nem-hatékony pontból növeljük a tényezők mennyiségét, akkor az egyik tényező növelése bizonyosan nem fogja növelni a kibocsátást, sőt a termelés csökkenéséhez vezet. A B pontban például már túl sok a tőke a munkához képest. Ezért a munka mennyiségének növelésével növelhetjük a termelést, de a tőkeállomány egyoldalú növelése a termelés csökkenéséhez vezet. Ez a pont tehát már nem hatékony.