| Vissza |
A határterméket már akkor is meghatározhatjuk, ha ismerjük a kibocsátás két olyan értékét, amelyek között a változást az egyik termelési tényező megváltoztatása eredményezte. (A termelés úgy változott, hogy csak az egyik termelési tényezőt változtattuk meg, a másik mennyisége változatlan maradt.) Ekkor a termelésváltozást elosztjuk a tényezőváltozás értékével, és így meghatározhatjuk az adott termelési tényező határtermékét. Ezt kiszámíthatjuk bármelyik termelési tényezőre. A munka határterméke például az a termékmennyiség, amely a munkaváltozás egységére jut. (A számlálóban szereplő termelésváltozást természetesen a nevezőben szereplő munkaváltozás idézte elő.)
Ezzel teljesen analóg módon számítható ki a tőke határterméke:
A határtermék értéke nem feltétlenül azonos bármely két tényező - termelés kombináció összevetésekor. Ha a határtermék minden változás esetén azonos, akkor az azt fejezi ki, hogy minden újabb termelési tényező beállítása azonos mértékben változtatja meg a kibocsátást. Ha viszont a határtermék növekvő vagy csökkenő, vagyis nem állandó, akkor a határtermék nagysága függ a felhasznált tényező mennyiségétől. Ebben az esetben a változások határértéke, vagyis a termelési függvény adott pontbeli deriváltja adja meg a határterméket. (Míg a 45. képlet és 46. képlet képletben differenciahányadosok szerepelnek.) Ha a termelési függvény folyamatos, akkor a határtermék nem egyetlen érték, hanem egy függvény.
A határtermék-függvény a termelési tényező különböző értékeihez rendeli hozzá az általa eredményezett termelésváltozást. A határtermék-függvény a termelési függvénynek a változó tényező szerinti parciális deriváltfüggvénye.
A munka határtermék-függvénye például:
Hasonlóképpen írható fel a tőke határtermékfüggvénye is.
| Vissza |