Rögzített nominálbér esetén az árszínvonal változásával ellenkező irányban változik a reálbér.
|
|
|
Az árszínvonal változása hosszabb távon nem hagyja változatlanul a nominálbért. Ha az árszínvonal növekedése stabilnak bizonyul, akkor a munkapiac egyensúlyteremtő mechanizmusai kezdenek működni: a túlkereslet hatására a nominálbérek növekednek, a reálbér közeledik az egyensúlyihoz. Ha az árszínvonal csökken, akkor pedig a túlkínálat hatására csökkennek a nominálbérek, a reálbér közelít az egyensúlyihoz. Hosszú távon a nominálbérek változnak, a munkapiac állapotának és az árszínvonal változásának megfelelően. Ha azonban a munkapiac intézményi berendezése nem teszi lehetővé a nominálbérek folyamatos, rugalmas kiigazodását, akkor ez az egyensúly felé tartó hosszú távú mozgás csak átmenetileg, időről időre biztosíthatja a munkapiaci egyensúly elérését. Amint a nominálbéreket egy új szinten ismét rögzítik, már újra az árszínvonal exogén változásán múlik a foglalkoztatás tényleges alakulása.
A foglalkoztatás szintje nagymértékben függ a munkapiac működésétől. Tökéletes munkapiac esetén már rövid távon is megvalósul a teljes foglalkoztatás. Rögzített nominálbérek esetén a foglalkoztatás rövid távon az árszínvonal alakulásától függ. Hosszabb távon azonban a monopóliumok (szakszervezetek és munkaadói szövetségek) sem képesek teljes mértékben kiküszöbölni az egyensúlyteremtő mechanizmusok működését, de a végeredmény ebben az esetben a különféle erők bonyolult kölcsönhatásán múlik.
|
|