3. A foglalkoztatás alakulása

A munkapiac egyensúlytalanságának bemutatásakor már leszögeztük, hogy a foglalkoztatás nagysága mindig attól függ, melyik tényező (a kereslet vagy a kínálat) jelenti a szűk keresztmetszetet, vagyis melyik kisebb a kettő közül.
A tényleges foglalkoztatás (N_f) nagyságát mindig a munkapiac rövidebb oldala határozza meg: az adott reálbérhez tartozó kereslet és a kínálat közül a kisebb mennyiség adja a tényelegesen foglalkoztatott létszámot.

Mivel a munkakereslet a reálbér függvényében változik, ezért a foglalkoztatás nagysága is a reálbértől függ.
Ha a reálbér kisebb, mint az egyensúlyi, akkor a túlkereslet van a munkapiacon, a foglalkoztatás nagyságát a munka kínálata határozza meg. Így a minimálbér mellett már gyakorlatilag kialakulhat a teljesen foglalkoztatás, csakhogy ebben ez a esetben a vállalati szektor nem tudja optimalizálni helyzetét, mert nem tud annyi munkást alkalmazni, amennyi a maximális profitot biztosítaná. Ezért a munkapiac nincs egyensúlyban.
Ha a reálbér növekszik, a foglalkoztatás mindaddig nem változik, amíg a reálbér el nem éri az egyensúlyi értéket.
Ha a reálbér magasabb, mint az egyensúlyi, akkor túlkínálat van a munkapiacon, a foglalkoztatás nagyságát a munka kereslete határozza meg. A reálbér növekedésével a foglalkoztatás a munka keresletének megfelelően csökken.

74. ábra

A foglalkoztatatási függvény a minimálbér és az egyensúlyi reálbér között függőleges. Ha a reálbér eléri az egyensúlyi értéket, akkor a munkapiac egyensúlyba kerül. Ezt követően a reálbér növekedésével a foglalkoztatás folyamatosan csökken, követve a munkakeresleti függvényt. Az ábrán a foglalkoztatási függvényt a munkakereslet és munkakínálat vastagon kihúzott szakasza jelöli.