Ha a vállalatok tudják, hogy ki- vagy belépésük hatására eltűnik a gazdasági profit, akkor miért csinálnak bármit, hiszen nem tudnak sem javítani, sem rontani helyzetükön? Azért, mert a hosszú távú egyensúly csak hosszú idő alatt alakul ki. Rövid távon pedig a vállalat képes gazdasági profitot realizálni, de vesztesége is lehet. Az első vállalat, amelyik belép a piacra, sokkal hosszabb ideig tud profithoz jutni, mint a többiek és az a vállalat, amelyik először lép ki a piacról, a legkisebb veszteséggel megússza. A hosszú távú egyensúly éppen azért valósul meg, mert rövid távon egyensúlytalanság alakul ki.

Ugyanakkor semmi garancia sincs arra, hogy az iparági egyensúly azonnal kialakul. A belépő vállalatok túlkínálatot eredményezhetnek, aminek következtében a piaci ár lecsökkenhet az átlagköltség minimuma alá. Ezzel pedig megindul a kiáramlás. Az egyes piacok ritkán jutnak éppen egyensúlyi állapotba. Az egyensúly csak a piaci mozgások vonzáspontjaként valósul meg, amely körül a tényleges piaci helyzet állandóan ingadozik.

Ha egy iparágban egy vállalat alacsonyabb költséggel termel, mint a többiek, mert alkalmaz egy olyan eljárást, szabadalmat, amit a többiek nem tudnak megszerezni, akkor ez a vállalat sem fog hosszú távon gazdasági profitra szert tenni. Ezen vállalat magasabb gazdasági profitja ugyanis a többieket arra ösztönzi, hogy igyekezzenek megszerezni a szabadalmat, ami ezen szabadalom értékét megnöveli. Ezzel nő a vállalat alternatív költsége, és gazdasági profitja eltűnik. Ennek ellenére ezen vállalat nagyobb termelői többletre és nagyobb számviteli profitra fog szert tenni, mint a többiek.

A pozitív gazdasági profit lehetőséget jelent a befektetők számára, ami az iparágba való belépésre ösztönöz. A pozitív számviteli profit viszont azt fejezi ki, hogy a vállalat értékes vagyonnal, képzettséggel vagy ötletekkel rendelkezik, de maga a pozitív számviteli profit nem feltétlenül eredményezi a piacra való be- vagy kilépést.