Egy vállalkozónak lehetősége nyílik arra, hogy megvásároljon egy használt teherautót 500 ezer forintért. A döntéshez a következő ismeretek állnak rendelkezésre: A teherautót várhatóan egy évig tudja használni. A fuvarozási tevékenységből várhatóan 950 ezer forint éves bevételre számít, amiből 400 ezer forintot tesznek ki a folyó költségek. Tudjuk továbbá, hogy egyéves lekötéssel, csekély kockázattal az értékpapírpiacon átlagosan 8 százalékos hozamot lehet elérni. Érdemes-e ilyen feltételek között megvalósítani ezt a beruházást?

A tőkefelszerelésből származó többletbevétel 950 ezer forint, amiből 400 ezer a folyó költség, a befektetés nettó hozama tehát 550 ezer forint. Ebből 500 ezer a befektetés költségeit téríti meg, és 50 ezer a befektetésből származó (számviteli) profit. Ez éppen 10 százalékos hozadéki rátát jelent (50/500 = 0,1). Mivel a következő legjobb lehetőség 8 százalékos hozamot tesz lehetővé, ezért egyértelműen érdemes a tőkebeszerzést megvalósítani. A gazdasági profit nagysága az összes hozam 20 százaléka, hiszen a normálprofit a befektetés 8 százaléka, az efelett maradó rész a gazdasági profit.

Nehezebb a döntés akkor, ha a tőkefelszerelés nem egy év alatt térül meg, hanem több év alatt. Tegyük fel, hogy a fenti vállalkozó számára nyílik egy másik lehetőség is. Egy jobb teherautót is vehetne, amit két évig tud használni, de az ára 1 millió forint, vagyis kétszerese az előbbinek. Tegyük fel, hogy az egyéb feltételek változatlanok és a vállalkozó most két évig számolhat az éves 950 ezer forintos bevétellel és 400 ezer forintos folyó költségekkel. Ha feltételezzük, hogy az árak a két év során nem változnak, akkor az eltérés csak az lesz, hogy most két éven keresztül kap 550 ezer forint nettó hozamot a tőkebefektetés után. Ha egyszerűen összeadjuk a két év nettó hozamát, illetve számviteli profitját, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy semmi sem változott, a jövedelmezőség, a gazdasági profit rátája változatlan, ezért ezt a befektetést is érdemes megvalósítani. Csakhogy a második évben szerzett hozamot nem lehet egyszerűen hozzáadni az első évihez. A megoldáshoz azt kell végiggondolni, milyen más lehetősége volna a vállalkozónak a tőkebefektetés helyett!

A teherautó ára egymillió, aminek a fele megtérül az első évben, a másik fele a második évben. Az összehasonlításhoz egy hasonló kötvényt kell választanunk. Tehát a vállalat vesz egy kötvényt 1 millióért, amelynek felét az első év végén törlesztik, a második felét pedig a második év végén. Az ígért kamat legyen évi 10 százalék (így a ráta azonos, mint a gazdasági profit lenne). Az első év végén a kötvényre fizetnek 550 ezer forintot (500 + a kamat). A második év végén azonban a maradék 500 ezer tőketartozásra kétévi kamatot kell fizetni, mégpedig kamatos kamatot. Vagyis az 500 ezer az első év végére kamatokkal együtt 550 ezer forint, ami a második évben tovább kamatozik és a második évre további 55 ezer forint kamatot kell fizetni utána. Így a második év végén 605 ezer forintot kell fizetni a kötvény tulajdonosának. Ha tehát a vállalkozó azonos jövedelmet szeretne kapni, mint amit egy ilyen kötvény (vagy más értékpapír) hoz, akkor a második évben legalább 605 ezer forint nettó hozamot kell kapni a tőkefelszerelés használatából.

A gazdasági számítást sokkal egyszerűbben el lehet végezni, az úgynevezett jelenérték-számítás vagy más néven diszkontálás segítségével. A számítási eljárás azonban a fenti logikai meneten alapul.