Tegyük fel, hogy vállalatunk adott termelési függvényei és piaci lehetőségei alapján q₁ mennyiséget akar termelni. Ezt a mennyiséget technikailag meghatározott tényezőkombinációkkal állíthatja elő, amelyeket az adott mennyiséghez tartozó isoquant-görbe fejez ki. Illesszük be ezt az isoquant-görbét az isocostok rendszerébe!

A B és C pontok ugyancsak q₁ termelést eredményeznek, ezek a megoldások azonban nagyobb összköltséggel járnának.

Az optimalizálás akkor egyértelmű, ha a vállalat csak egyetlen olyan kombinációt talál, ami a legkisebb költséggel jár. Ennek feltétele, hogy isoquant-görbéink az origóra konvexek legyenek. Hasonlóan a fogyasztói optimalizáláshoz, itt is azt látjuk, hogy optimum csak akkor létezik, ha függvényeink „jól viselkednek”.