A határtermékfüggvény jelzi a változó tényező eredményességének alakulását. Amíg a parciális termelési függvény konvex, addig a határtermék növekszik. Ahol a parciális termelési függvény inflexiós pontja van, ott éri el a határtermék a maximumát. Ha a tényező mennyiségét tovább növeljük, akkor a termelés növekszik, de már csökkenő ütemben, a határtermék tehát csökken. Ahol a parciális termelési függvény eléri maximumát, ott a határtermék 0, majd ezt követően negatív.

A tényező technikailag optimális felhasználását az átlagtermék segítségével határozhatjuk meg: ahol az átlagtermék maximális, ott alakul ki az adott tényező technikailag optimális felhasználása.

Az átlagtermékfüggvény ott metszi a határtermékfüggvényt, ahol az átlagtermékfüggvény maximuma van. Az átlagtermék ott éri el maximumát, ahol az origóból húzott sugár felülről érinti a parciális termelési függvényt. (Az origó és a termelési függvény bármely pontját összekötő egyenes iránytangense nem más, mint az átlagtermék.) A határtermék pedig nem más, mint a parciális termelési függvény egy-egy pontjához húzott érintő iránytangense. Így az átlagtermék maximumában biztosan megegyezik a határtermékkel.

A változó tényező technikai optimumában az átlagtermék maximális, és értéke éppen megegyezik a határtermékkel.