A gazdasági növekedés az ország gazdasági teljesítményének bővülését jelenti. A gazdasági növekedést általában az egy főre jutó kibocsátás (GDP) növekedési ütemével mérjük.

A nemzetgazdaság teljesítményének növekedése növeli azt a termék- és szolgáltatástömeget, amit az ország lakossága elfogyaszthat. A szükségletkielégítés fokának bővülése azonban csak akkor következik be, ha a lakosság létszáma lassabban nő, mint ahogyan a termelés. Az emberek jóléte persze nemcsak az elfogyasztható javak mennyiségén múlik – a lét- és közbiztonság, a természeti környezet állapota, az emberi szabadságjogok érvényesíthetősége gazdasági mutatókkal alig mérhető elemei a közérzetnek. A gazdasági növekedés tehát csak egyik, bár kétségtelenül nagyon fontos eleme az életszínvonal emelkedésének. Soha nem szabad ezt a tényt figyelmen kívül hagyni, mikor a gazdasági növekedéssel foglalkozunk. A gazdasági növekedés elmélete a termelés, a foglalkoztatás, a tőkeállomány időbeli változását elemzi. Ezekre a vizsgálatokra nem tudjuk használni közvetlenül azokat a függvényeket, amelyekkel eddig dolgoztunk. Szükség van a tényezők időtől való függésének bevezetésére. A matematikai eszközök egyszerűsítése érdekében az idő szerepét egyszerűen a változásokkal, az egyes tényezők növekedési ütemével helyettesítjük. (Az idő szerinti derivált helyett a tényező változását alkalmazzuk. Ez matematikailag pontatlan, hiszen hiányzik a független változó, de a gazdasági tartalmat így is meg tudjuk mutatni.)

A növekedési elméletek megértéséhez szükségünk van néhány új fogalom bevezetésére.

A trend egyenletes, ingadozásoktól mentes növekedést jelent.

A trend gyakorlatban a tényleges növekedés átlaga, a hullámzások „tengelye”.

A növekedési pálya a termelés állandó ütemű növekedése, amely mellett a termelési technológia, a gazdasági szereplők magatartása és az elosztási viszonyok változatlanok. A növekedési pálya mentén folyamatosan biztosított a makroegyensúly.