1. Makroegyensúly tökéletes piacok esetén
A makromodell adottságai tökéletes piacok esetén az alábbiak:
- a magatartási paraméterek (a fogyasztói magatartás, a beruházási kereslet, a pénzkereslet jellemző jellemzői),
- a kormányzati döntések (a költségvetési és a monetáris politika értékei),
- a munkakínálat,
- a termelés technikai feltételei és a tőkeállomány.
A piaci rendszer működése során határozódik meg az egyensúlyi
- jövedelem (Y)
- árszínvonal (P)
- kamatláb (i)
- reálbér (W/P)
Az egyensúlyi értékek közül a reálbér és a kibocsátás mindig a potenciális értéknek felel meg, vagyis a termelési függvény valamint a munkakínálat által determinált. A nominális jellemzőket (az árszínvonalat és a kamatlábat) a keresleti oldal határozza meg. Így a keresleti oldal adottságainak változása csak ez utóbbi egyensúlyi értékeket változtatja meg, míg a kínálati oldal változásai hatnak a reál- és nominális értékekre egyaránt. Az egyensúly kialakulásának folyamatát, a kölcsönhatásokat mutatja be az alábbi logikai séma:
A kapcsolatok jobb megértése érdekében végigvezetjük minden adottság-csoportból egy-egy tényező-változás hatását.
1. A magatartási paraméterek közül a fogyasztási határhajlandóság változását követjük nyomon. Ha a fogyasztási határhajlandóság növekszik, akkor a fogyasztási kereslet nő (a keresleti függvény meredeksége növekszik). Ennek következtében az összkereslet is nő. Mivel a kibocsátás nagysága adott, ezért a keresletnövekedés hatására az aggregált piac egyensúlyát biztosító árszínvonal növekszik. Ennek következtében a pénzpiacon keresztül nő a kamatláb, ami csökkentőleg hat a beruházási keresletre. Így végső soron az összkereslet reál értéke változatlan, csak összetétele változik meg: a fogyasztási kereslet nő, a beruházási kereslet pedig csökken. Az árszínvonal növekedése a munkapiacon a nominálbér emelkedéséhez vezet.
A fogyasztási határhajlandóság növekedésének végső hatása:
- P, i és W nő
- Y és a foglalkoztatás nagysága változatlan
- C növekszik, I csökken.
2. A kormányzati döntések közül a kormányzati áruvásárlások változásának hatását mutatjuk be. Ha a kormányzati vásárlások csökkennek, akkor az árupiaci kereslet is csökken, így az összkereslet mérséklődik (az aggregált keresleti függvény balra tolódik). Mivel a kibocsátás állandó, ezért az árszínvonal fog csökkenni. Ennek hatására a kamatláb is csökken, ami a beruházási kereslet növekedéséhez vezet. Az összkereslet reálértéke változatlan, de összetétele megváltozik. Az árszínvonal csökkenésének hatására a nominálbérek is csökkenni fognak, így változatlan marad a reálbér.
A kormányzati kiadások csökkenésének összesített eredménye:
- P, i és W csökken
- Y és a foglalkoztatás változatlan
- G csökken és I növekszik.
3. A kínálati tényezők közül az aktív népesség, vagyis a munkakínálat növekedésének következményeit elemezzük. Ha a munkakínálat nő, akkor a munkapiac egy alacsonyabb reálbérnél és magasabb foglalkoztatásnál kerül egyensúlyba. A potenciális kibocsátás ennek hatására növekszik. A magasabb kibocsátás alacsonyabb árszinten kerül egyensúlyba az aggregált kereslettel. Az árszínvonal csökkenése csökkenti a kamatokat, ezzel a beruházási kereslet nő, ami a fogyasztási kereslet növekedését is kiváltja, mivel a jövedelem is nagyobb lesz. Így a reálkereslet igazodik a nagyobb kibocsátáshoz.
Összesítve:
- a kibocsátás és a foglalkoztatás nő
- a kamatláb és az árszínvonal csökken
- a reálbér csökken, így a nominálbér változása kiegyensúlyozza az árszínvonal és a reálbér változását
- a fogyasztási és a beruházási kereslet növekszik.
A kínálati tényezők változásának hatására a reál- és a nominális tényezők egyaránt változnak.
Ezen ideális állapotot gyakran jellemzik röviden azzal, hogy érvényesül a Say-törvény (ejtsd: széj). A kereslet és kínálat közötti kapcsolatot ugyanis elsőként J. B. Say múlt századi francia közgazdász jellemezte ebben a formában.