A munkanélküliség egy része frikcionális (vagy súrlódásos) jellegű. A frikcionális munkanélküliség a munkapiaci kereslet és kínálat találkozásának nehézségeiből adódik: időre van szükség, míg az üres állás és a munkavállaló találkozik egymással. A munkavállalóknak időre van szükségük, hogy feltárják a lehetőségeket, a munkaadók pedig csak bizonyos idő alatt tudják kiválasztani a számukra legmegfelelőbb jelentkezőt. Ez a típusú munkanélküliség nem feltétlenül kedvezőtlen jelenség, hiszen ennek hatására találja meg mindkét fél a számára legkedvezőbb megoldást. A frikcionális munkanélküliség az egyes egyén számára rövid időtartamú. Ebbe a csoportba tartoznak azok a munkavállalók, akik most lépnek be a munkapiacra (befejezték tanulmányaikat, vagy visszatérnek a munkapiacra, mint például azok az anyák, akik már nem akarják teljes idejüket a gyermeknevelésre fordítani stb.); jobb állás reményében felmondják régi állásukat; munkáltatójuk átmeneti nehézségei miatt néhány hónapra felfüggeszti alkalmazásukat (így például a szezonális termelést folytató üzemek időszakos leállása esetén). A frikcionális munkanélküliség folyamatosan létezik, a néhány hetes vagy hónapos időtartamú munkanélküliséget mindenképpen ilyennek tekinthetjük. A frikcionális munkanélküliség egy része önkéntes, hiszen ha valaki mondjuk lakóhelyet változtat, a hatékonyabb munkahelykeresés érdekében felmondja korábbi állását, mielőtt megtalálná az újat, akkor ezt saját elhatározásából teszi. Ugyanakkor kialakulhat kényszerű módon is, ha a munkaadó valamely okból elbocsátja dolgozóit, de ők hamarosan új munkahelyet találnak maguknak.

A strukturális munkanélküliség abból fakad, hogy a munka keresletének és kínálatának összetétele eltér egymástól. A szakmai, a regionális, a nem vagy kor szerinti összetétel eltérései miatt a munkavállalók egyes csoportjai rendszeresen munka nélkül maradnak. Tekintettel arra, hogy a vállalatok igényei és elvárásai a munkavállalókkal szemben folyamatosan változnak, a munkaerő pedig csak bizonyos költségek és áldozatok árán tud ehhez alkalmazkodni, strukturális munkanélküliség is rendszeresen észlelhető.

A frikcionális és a strukturális munkanélküliség állandó jelensége a munkapiacnak, számítások szerint az aktív népesség néhány százalékát teszi ki. Ha a munkanélküliség csak ebből a két okból létezik, akkor a keresett és a kínált munkamennyiség megegyezik egymással, de úgy, hogy vannak üres állások és vannak munkanélküliek. Ebben az esetben azonban az üres állások és a munkanélküliek létszáma közel azonos, a munkapiac tehát egyensúlyban van. A teljes foglalkoztatás piaci értelmezése szerint tehát lehetséges munkanélküliség is, de ennek mértéke nem haladhatja meg az üres állások számát.