A levezetéshez ismét egy speciális, négy koordináta-rendszerből álló ábrát fogunk használni. Az I. koordináta-rendszerben fogjuk megszerkeszteni az LM-függvényt. A II.-ban a spekulációs pénzkeresletet ábrázoljuk. A III. koordináta-rendszer a reálpénzkínálatot tartalmazza. A IV.-ben ábrázoljuk a tranzakciós pénzkeresletet.

A tranzakciós és a vagyontartási pénzkeresleti függvényt már ismerjük, csak el kell forgatni őket, hogy a megfelelő helyre kerüljenek.

Az LM-függvény egy pontját az ábrán vezetjük le. Felveszünk egy tetszőleges Y₁ jövedelmet, s a tranzakciós pénzkeresleti függvény segítségével megállapítjuk a hozzá tartozó tranzakciós pénzkészletet. Ez most éppen az M/P reálpénzmennyiség kisebb részét köti le, s nagyobb része marad fenn vagyontartási célra. Ezt a két részt a 45 fokos segédegyenes segítségével átvetítjük az M/P, L_s tengelyre. Ezen a tengelyen tehát az origótól a szaggatott vonalig terjedő szakasz jelenti a pénzkínálat még le nem kötött, vagyontartási célokra rendelkezésre álló részét. Akkor kerül tehát egyensúlyba a pénzpiac, ha éppen e szakasz hosszának felel meg a vagyontartási pénzkereslet is. Ehhez azonban az L_s(i) függvény alapján éppen i₁ nagyságú piaci kamatláb kialakulására van szükség. Így tehát az adott reálpénzkínálat mellett a pénzpiac egyensúlyba kerül, ha az árupiacon létrejövő Y₁ egyensúlyi jövedelem mellé a pénzpiacon i₁ kamatláb társul. E két érték az I. negyedben megadja az LM-függvény egy pontját.

Ha a reáljövedelem növekszik, akkor nő a realizálásához szükséges tranzakciós pénz-mennyiség, így kevesebb marad spekulációs célra, ami csak magasabb kamatláb mellett kerülhet egyensúlyba a vagyontartási kereslettel. Növekvő reáljövedelemhez tehát növekvő kamatláb tartozik.