A rendelkezésre álló reálpénzmennyiséget lehet felhasználni különböző célokra. Ha valamelyik felhasználásban növekszik a pénzkészlet, akkor egy másik felhasználásban csökkenteni kell a pénzkészleteket. A pénzpiac akkor van egyensúlyban, ha a különböző célok alapján optimálisnak tartott pénzmennyiség megegyezik a tényleges pénzkészlettel. A pénzigény a reáljövedelem és a kamatláb alapján alakul, az elemzések során erre a két tényezőre koncentrálnunk, és figyelmen kívül hagyjuk a felhasználási célt.

Tegyük fel, hogy a gazdaság szereplői adott reáljövedelem és kamatláb mellett kevesebb pénzt akarnak tartani, mint amennyi forgalomban van. A többletpénzt a gazdaság szereplői más vagyontartási formára fogják átcsoportosítani. Egyszerű modellünkben az a lehetőségük van, hogy értékpapírokat (kötvényt) vásároljanak. ezzel megnő a kötvények kereslete, ami az árfolyam növekedését és a kamatláb csökkenését eredményezi. Ha azonban a kamatláb lecsökken, akkor viszont már érdemesebb több pénzt tartani. Míg az első lépésben a gazdaság egyes szereplőitől átáramlik a pénz másokhoz (a várakozások eltérése miatt mindig létrejöhet az értékpapír művelet), a kamatláb változása pedig újabb szereplőket bír rá arra, hogy növeljék a pénzben tartott vagyon arányát.

Ha a forgalomban levő pénzmennyiség kisebb, mint amennyit a gazdasági szereplők adott reáljövedelem mellett optimálisnak tartanak, akkor igyekeznek a vagyon szerkezetének megváltoztatásával növelni a pénzmennyiséget. Ekkor értékpapírokat fognak eladni, megnövelve a kínálatot. Ennek hatására csökken az árfolyam és nő a kamatláb, ami csökkenti a pénzkeresletet. Míg első lépésben azok fognak értékpapírt eladni, akik a kamatláb növekedésére számítanak, végül a kamatláb növekedése miatt átlagosan mindenki kevesebb pénzt akar majd tartani.

A kamatláb mozgásának hatására a pénzkereslet igazodik a mindenkori pénzkínálathoz, adott reáljövedelem mellett.