A kormányzati áruvásárlások

A kormányzat bevételeinek nagyobb részét az állami szervek fenntartására, a közjavak előállítására fordítja. Az adóbevételekből fedezik a kormányzati szervek működését, a bíróságok fenntartását, a rendőrség és a honvédelem kiadásait, de ebből finanszírozzák a közoktatást, a felsőoktatást, a múzeumok fenntartását, támogatást nyújtanak más kulturális intézményeknek. Az adóbevételekből állami beruházásokat is végeznek: utakat építenek, fejlesztik a városi közlekedést, állami tulajdonú bérlakásokat építenek, fejlesztik az árvízvédelmi berendezéseket stb. Mindezen tevékenységek árupiaci keresletet támasztanak: különböző termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak a kormányzati szervek számára. Így például autókat, irodai felszereléseket vesznek, vagy megrendelik valamely állami intézmény épületének felújítását stb. A közjavak előállítása során az állam megrendelő: valamilyen költségvetési intézménytől megrendeli az adott szolgáltatás elvégzését. Ez a megrendelés nem hagyományos piaci keretek között zajlik, hanem rendeletekkel, utasításokkal. Az iskolák esetében például az állam megbízza az intézményt, hogy meghatározott területen, meghatározott tartalommal, meghatározott körnek oktatási tevékenységet végezzen. Ehhez biztosítja az anyagi feltételeket: a költségeket az adóbevételekből fedezi. Az iskolának juttatott keretből kell kifizetni a tanárok bérét, az iskolaépület fenntartási költségeit, a működés egyéb tárgyi költségeit, a krétától a felmosórongyig. Így tehát a kormány (illetve az önkormányzat) lényegében "megvásárol" egy szolgáltatást, csak nem piaci áron, hanem az állam által megszabott értéken. Az állam minden olyan kiadása, amely nem közvetlenül valamilyen magánszemély vagy vállalat pénzbeni támogatása, hanem közjavak előállítását szolgálja, felfogható áruvásárlásként.

A nemzetgazdaság egésze szempontjából így az állami kiadásokat két csoportra bonthatjuk: az egyik csoportba tartoznak a lakosságnak és a vállalatoknak nyújtott pénzbeni támogatások (transzferek), a másikba a szolgáltatások és termékek vásárlása (beleértve a közjavak előállítására fordított összegeket is). Ez utóbbiakat nevezzük kormányzati áruvásárlásnak. Ebben a megközelítésben egy iskola az állami megrendelést kielégítő "vállalat", amelyik a szükséges munkaerőt és tőkejavakat maga vásárolja meg, szolgáltatását pedig az államnak értékesíti. Kibocsátása tehát része a nemzeti jövedelemnek, termékét pedig az árupiacon "értékesíti", még ha nem is a hagyományos értelemben vett piaci áron.

Ez az árupiaci kereslet közvetlenül nem függ a nemzeti jövedelem vagy a kamatláb nagyságától, ezért a kormányzati áruvásárlás nagysága autonóm keresleti tényező. Hatása az árupiaci keresletre és az egyensúlyra ugyanolyan, mint mondjuk az autonóm fogyasztási keresleté vagy a beruházásoké: az árupiaci keresletet saját értékénél nagyobb mértékben változtatja meg, itt is kibontakozik a multiplikátor hatás: egységnyi kormányzati áruvásárlás saját értékénél nagyobb mértékben növeli az árupiaci egyensúlyt biztosító jövedelmet. A multiplikatív hatás mértéke is megegyezik a többi autonóm keresleti tényezőével.

Az árupiaci egyensúlyi jövedelem nagyságát a következő összefüggésből határozhatjuk meg:

A multiplikatív hatás mértékét a fogyasztási határhajlandóság és az adókulcs határozza meg:

Az árupiaci keresleti függvény G nagysággal felfelé tolódik, az egyensúlyi jövedelem pedig -vel növekszik.

Hogyan alakul ekkor a megtakarítás nagysága?

A megtakarítás értéke: szerint alakul.

A megtakarításnak ilyenkor meg kell egyeznie a beruházás és a költségvetési deficit összegével. Ez pedig csak az árupiaci egyensúlyt biztosító jövedelem esetén teljesül. A megadott képletek segítségével némi átrendezéssel ezt beláthatjuk.