Annak érdekében, hogy az egyensúly jellemzőit feltárjuk, a vállalatok magatartására vonatkozóan azzal az egyszerűsítő feltevéssel élünk, hogy adott árak mellett a vállalati szektor egy bizonyos határon belül bármennyit hajlandó termelni. De ha a vállalatok bármennyit hajlandóak termelni, akkor mi fogja meghatározni a kibocsátás szintjét? Természetesen a kereslet. Ha a vállalatok többet termelnek a keresletnél, akkor csökkenteni fogják termelésüket; ha viszont túlkereslet alakul ki, akkor a vállalatok növelni fogják kibocsátásukat.

Mindebből következik, hogy az egyensúlyi kibocsátás esetén a kínálat megegyezik a kereslettel. A korábbi összefüggésekből már kiderült, hogy a kínálat ex post mindig megegyezik a gazdasági szereplők költekezésével. Az ex post kiadások azonban nem feltétlenül azonosak az ex ante, vagyis a tervezett kiadásokkal, más szóval a kereslettel.

A termelés nagyságáról a vállalati szektor dönt. Döntése során figyelembe veszi a tervezett beruházásokat – beleértve a készletnövelést is – és felméri a háztartások fogyasztási keresletét. Az összkereslet a kétszektoros modellben a vállalatok tervezett beruházásaiból és a háztartások fogyasztási keresletéből áll. Ha a vállalatok hibásan mérik fel a háztartások keresletét, akkor a kereslet nem fog megegyezni a tényleges kínálattal, illetve a vele ex post egybeeső kiadásokkal. Milyen következményei lesznek ennek?

A vállalatok természetesen igyekeznek alkalmazkodni a kereslethez. Az alkalmazkodás lehetőségei attól függnek, hogy mennyi idő áll a vállalati szektor rendelkezésére: meg tudja-e változtatni a termelésének nagyságát vagy sem. A gazdasági időtávok ismert fogalmait használhatjuk a makrogazdasági folyamatok elemzésénél is. Nagyon rövid távon makroszinten is azt értjük, amikor a termelési tényezők egyikét sem tudja a gazdaság egésze megváltoztatni. Rövid távon – makroszinten általában egy év alatt – bizonyos korlátok között képes a vállalati szektor változtatni a kibocsátást, egyes termelési tényezők mennyisége (elsősorban a tőkeállomány nagysága) adott, míg más termelési tényezők mennyisége (elsősorban a munkamennyiség) változtatható. Hosszú távon pedig – a technikai feltételek adottságain belül – bármekkora termelési kapacitás létrehozható, minden termelési tényező mennyisége megváltoztatható. A vállalatok reagálása a kereslet és a kínálat eltérésére más lesz nagyon rövid távon, rövid távon és hosszú távon. A hosszú távú alkalmazkodás feltételeit tankönyvünk későbbi fejezeteiben, a gazdasági növekedés tárgyalása során fogjuk bemutatni. Figyelmünket most a nagyon rövid távú és a rövid távú alkalmazkodásnak szenteljük.

Nagyon rövid távon a vállalatok nem tudják megváltoztatni termelésüket, ezért a kereslet és a kínálat eltérése a készletek nagyságának változásában tükröződik. Tegyük fel, hogy a vállalatok túlbecsülték a háztartások fogyasztási keresletét. Ekkor a vállalati készletek a szándékoltnál jobban fognak növekedni, mert nem tudják mindazt a termékmennyiséget eladni, amit megtermeltek. Ebben az esetben a kibocsátás meghaladja a keresletet. Ha viszont a vállalatok alábecsülik a háztartások keresletét, akkor kénytelenek a tervezett alá csökkenteni készleteiket; a kibocsátás kisebb lesz, mint a szándékolt vásárlás. A fogyasztási kereslet és a kibocsátás közötti eltérés megegyezik a készletek nem tervezett változásával. Mivel a készletek változása része a vállalati beruházásnak, ezért a fogyasztási kereslet és a kibocsátás eltérése a nem szándékolt beruházások formájában jelentkezik. Ezzel egyidőben a háztartások a szándékaiknak megfelelő nagyságú fogyasztási cikket vásárolhatnak, de megtakarításaik nagysága eltér a tervezettől. A háztartások ugyanis a terveikben szereplő jövedelmet osztják el fogyasztásra és megtakarításra, de a vállalatok ennél a jövedelemnél többet vagy kevesebbet állítottak elő. Ha tehát a háztartások megvalósítják fogyasztási terveiket, akkor nem teljesülhetnek megtakarítási szándékaik. A nem szándékolt beruházás a háztartásoknál a tervezettől eltérő megtakarításban nyilvánul meg.

Rövid távon a vállalati szektor képes megváltoztatni a kibocsátást és alkalmazkodni a kibocsátástól eltérő kereslethez. A rögzített árak ellenére a vállalatok érdekeltek ebben, hiszen ellenkező esetben növelni vagy csökkenteni kénytelenek tervezett készleteiket. Mindkét esetben növelheti jövedelmüket, ha igazodnak a kereslethez. Rövid távon a vállalatok profitérdeke biztosítja, hogy a kereslet és a kibocsátás egyensúlyba kerüljön.